348/5. A chantenay-i megálló — Utolsó rezonancia

A csikorgó fékek éles hangja végighullámzott a folyosón, megszakítva az új kalapos utas elkeseredett szabadkozását. Az Intercontinental Express zökkenve lassult le, s a kocsik ablakán túl megjelentek Chantenay állomás gázlámpáinak sárgás fénykörei. Laurent kalauz elégedetten bólintott, mintha a menetrendet személyesen igazította volna a leleplezés üteméhez.
Az ajtók sziszegve nyíltak ki, s a peronról két egyenruhás csendőr lépett a fülke előterébe, élükön a helyi tisztviselővel.
– A törvény nevében letartóztatom Önt hamisítványok előállítása miatt – jelentette ki a tiszt határozottan, miközben kattant a bilincs a kétségbeesett utas csuklóján.
– Éppen az imént magyaráztam, tiszt úr – szólt közbe Monsieur Vaneau halk, kimért hangján –, hogy a doboz mechanikája páratlan precizitással működik. Csupán az ipari célja volt kissé jogellenes.
Az utasok megkönnyebbült mormogása kísérte, ahogy a gyanúsítottat elvezették. A szerelvény lassan ismét mozgásba lendült a sötétedő tájban. Az elegáns hölgy elfojtott mosollyal nyitotta ki legyezőjét.
– Micsoda izgalmak, és még el sem értük Saint-Mireux-t! – jegyezte meg elégedetten.
Mielőtt azonban Monsieur Vaneau visszavonulhatott volna fülkéjébe, a szomszédos kocsiból egy sötétköpenyes utas lépett elő, aki zaklatottan szorongatott a hóna alatt egy gyanúsan nehéz, pántolt kistáskát.