348/4. A csengő kalapdoboz — Rejtett fogaskerekek

Az új kalapos utas keze megremegett, ahogy a sárgaréz fogaskerekek csillogása napvilágra került a csipkeszegély alatt.
– Ez... ez csupán egy mechanikus kalaptartó! – dadogta sápadtan. – Automata szerkezet, amely elforgatja a karimát, hogy ne gyűrődjön!
– Milyen lenyűgöző tudományos vívmány – jegyezte meg az elegáns hölgy, miközben elfojtott egy apró mosolyt. – Bár kissé hangos egy délutáni teázáshoz képest.
Monsieur Vaneau óvatosan visszatette az ezüst csipeszt a mellényzsebébe. Tekintete a doboz alsó peremére tévedt, ahol finom porszintű fémreszelék gyűlt össze.
– Egy kalaptartó, amely nyomdai kliséket csiszol menet közben – állapította meg halkan a fődetektív. – Rendkívül praktikus. A hamis bankjegyek nyomólemezei így éppen akkorra készülnek el, mire áthaladunk a határon.
– Képtelenség! Ön fantáziál! – csattant fel az utas, s hátrált egy lépést a folyosó fala felé.
Laurent kalauz elégedetten karba tette a kezét.
– Uram, ha a fejfedője valóban bankjegyeket nyomtat, attól tartok, a pótdíjat is abban a valutában kell kiállítanunk.
Monsieur Vaneau ekkor elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, s egy pillanatra elgondolkodva nézte a mutatókat.
– Pontosan öt perc múlva Chantenay állomásra érkezünk – mondta teljesen higgadtan.