348/2. A csengő kalapdoboz — Rezonáló elegancia

Laurent kalauz óvatosan kilépett a folyosóra, Monsieur Vaneau pedig kimért léptekkel követte. Az új kalapos utas éppen a hatos fülke ajtaja előtt próbálta felgyömöszölni a nagyméretű, bársonyszalaggal átkötött dobozt a csomagtartó rácsára. A műveletet minden mozdulatnál fémes, mégis meglepően dallamos csilingelés kísérte, mintha egy elszabadult zenedoboz viaskodott volna egy rakás evőeszközzel.
– Engedje meg, madame, hogy segítsek! – ajánlotta fel Laurent, és buzgón megragadta a doboz szélét. A hölgy azonban oly riadtan rántotta vissza a kezét, mintha a kalauz egyenesen a családi ezüstért nyúlt volna.
– Köszönöm, nem szükséges! – szabadkozott szaporán az új kalapos utas, miközben az arcára erőltetett mosoly kissé ferdén állt. – Ez csupán egy rendkívül törékeny… kalap. A legújabb párizsi divat! A tollak mechanikus merevítést igényelnek, innen a halk rezonancia.
Monsieur Vaneau megszemlélte a hevesen csörgő kalapdoboz alját, ahol egy apró, rézből készült fogaskerék bukkant elő a karton papírjából.
– Lenyűgöző – jegyezte meg a fődetektív szárazon. – Mindig is sejtettem, hogy a magas kalapdivat és a finommechanika előbb-utóbb egymásra talál. Bár a tollak általában ritkán igényelnek felhúzókulcsot.
Az elegáns úr és az elegáns hölgy kint álltak a fülkéjük előtt, és kíváncsian figyelték a jelenetet. – Milyen pompás! – jegyezte meg az elegáns hölgy. – Vajon Chantelle állomásán már mindenki ilyen zenélő fejfedőben sétál majd?
– Csupán a legmodernebb elegancia – felelte Vaneau, miközben szeme sarka elárulta elfojtott derűjét. – Bár attól tartok, a kalap tulajdonosa jobban örülne, ha a dallam egy kicsit halkabb lenne.