347/9. A vászonba burkolt rejtély — A zajos remény

„De uram, a remény a legváltozatosabb formákban ölt testet!” – fakadt ki az-uj-utas, kétségbeesetten próbálva megnyugtató, de annál zavartabb mosolyt varázsolni az arcára. „Ez… ez egy modern művészeti installáció! A kortárs szellem csörgő szimfóniája! Például, ha az ember egy fémgyűrűt egy… egy üres dobozba helyez, az is a remény metaforája lehet. Hogy a jövő még tartogat üres helyet a betöltésre!”
Monsieur Vaneau lassan elfordította fejét a tájról, és egy pillanatra az úriemberre nézett, majd onnan a csomagra. Tekintetében nem volt bírálat, csupán az a fajta higgadt érdeklődés, mely még a legfurcsább magyarázatokat is meghallgatja. „Értem. A remény tehát mostanában fémgyűrűk formájában, vászonba burkolva, üres dobozokban utazik az Intercontinental Expressen. És zörög. Erre mondják, hogy a művészet néha zajos, de sohasem unalmas.”
Az elegáns hölgy újabb, ezúttal már kevésbé diszkrét felhorkanást produkált, mely ezúttal egy félrecsúszott kávéscsésze hangjára emlékeztetett. Az elegáns úr pedig, mintha csak egy vizuális magyarázatot várna, most a vászonba burkolt rejtélyes csomagtól az új utas kipirult arcára, majd vissza a csomagra vándoroltatva a tekintetét. A vonat ritmikus zaja mintha csak aláfestene ennek a furcsa párbeszédnek.
„Pontosan!” – kapott az alkalmon az-uj-utas, és most már szinte diadalmasan, bár kissé rekedtes hangon folytatta. „A zaj a lényeg! A csendet megtörő gondolatok… A szabadság csörgése! A művész szabadsága, hogy… hogy bármit becsomagoljon, és a remény címszó alatt szállítson!”
„Vagy a felelősségé” – tette hozzá Monsieur Vaneau, hangját egyáltalán nem emelve. „A művésznek is megvannak a maga szabályai, éppúgy, mint az Intercontinental Expressen utazóknak. Különösen, ha a remény… esetleg váratlanul szétesik, és kiderül, hogy nem egészen az, aminek hittük. Chambord állomásig még van időnk eldönteni, hogy ez a »dallam« tényleg a reményé-e, vagy csak egy rosszul csomagolt… meglepetésé.” A vonat eközben rendületlenül robogott, a kerekek egyenletes döbbenése elnyelte a vászonba burkolt titok halk, de makacs csörgését.