347/6. A csörgő titkok — A menekülő dallamok

Az energikus úr, láthatóan elsorvadva Vaneau úr nyugodt tekintetétől, dadogott. „Más? Dehogyis, Monsieur! Semmi *más*! Csak… csak ők is utazni akarnak! Tudja, a csengők, akárcsak az emberek, vágynak az ismeretlenre, a kalandra! Ezek a *mi* csengőink, Monsieur Vaneau, ők a *szabadság* szimbólumai! Nem tűrnek béklyót, még egy bőröndben sem!” A magyarázat olyan ádáz volt, mintha saját magát próbálná meggyőzni.
Laurent, a kalauz, akinek a kezében a rézcsengő halk, de állandóan visszhangzó figyelmeztetést adott, szkeptikusan ráncolta a homlokát. „Szabadság, Monsieur? Úgy hallom, inkább… *pánik*. Mintha valami elől menekülnének, nem pedig valami felé tartanak. És ez a zörgés… egyre hangosabb. A többi utas már kezd aggódni.” Valóban, az elegáns hölgy egyre hevesebben legyezte magát, az elegáns úr pedig dühösen a plafonra meredt, mintha onnan várná a megoldást.
Monsieur Vaneau lassan bólintott. „Pánik... vagy talán *sietség*. Érdekes. A szabadságra vágyó csengők általában nem ilyen… *zavaros* zeneiséggel fejezik ki magukat. Inkább harsányan, tisztán. Az Ön kollekciója viszont, úgy tűnik, azt üzeni: sietni kell. De hová, kedves uram? Miremont felé? Vagy talán *onnan* menekülnének, ha tudnának?” Vaneau úr tekintete egy pillanatra a kalauzra tévedt, aki megértően biccentett. A vonat valóban Beaumiremont állomásra közelített. Az energikus úr arca egyetlen pillanat alatt sápadt fehérre váltott. A bőrönd a térdén egyre vadabbul rázkódott, mintha odabent egy apró földrengés tombolna.
„Miremont?” – az energikus úr hangja alig volt több, mint suttogás, mintha a neve kimondása is fájdalmat okozna. – „Dehogyis! Nekünk semmi dolgunk Miremont-ban! Mi… mi csak átutazunk! Nézze, a jegyem is…!” Kezével görcsösen a mellzsebéhez kapott, de a bőrönd fékezhetetlen rezgése elvonta a figyelmét. A csörgés immár egyetlen, dühös, fém-szimfóniává olvadt össze.
Vaneau úr szárazon elmosolyodott. „Gyanítom, Miremont-nak lesz Önnel egy-két szava. A szabadság ára néha egy rövid, kellemetlen beszélgetés. Főleg, ha a szabadság egy bőröndnyi *különleges* csengővel utazik. Lássuk csak, mit gondolnak erről a helyi hatóságok.”