Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
316/1. A láncolt szelence — Új arcok a folyosón
A kerekek ritmikus kattogása jelezte, hogy az Intercontinental Express elhagyta Auberoche állomását, és magabiztosan vágott neki a Gisors felé vezető erdei szakasznak. Monsieur Vaneau a folyosó ablakánál állt, és a sötétedő tájat szemlélte, amikor a szomszédos fülke ajtaja halkan megmozdult.
Az új utas lépett ki rajta, még mindig görcsösen szorítva a lánccal lezárt, nehéz fadobozt. Amikor észrevette az ősz hajú detektívet, megriadt, és megpróbálta a háta mögé rejteni a terhet, ami a láncok csörrenése miatt meglehetősen komikus látványt nyújtott.
– Meglehetősen makacs jószág – jegyezte meg Vaneau barátságos, száraz tónussal. – Úgy tűnik, nem szíveli az utazást.
– Csak… családi örökség – dadogta az új utas, miközben a homlokát törölgette. – Nem szeretem, ha illetéktelen kezekbe kerül. Rendkívül törékeny.
– A láncok valóban hatásos védelmet nyújtanak a kíváncsi tekintetek ellen. Bár tapasztalatom szerint a nehéz lakatok gyakran épp az ellenkező hatást váltják ki az emberi természetből.
– Ön szerint én paranoiás vagyok? – kérdezte az utas gyanakodva.
– Egyáltalán nem – felelte Vaneau mosolyogva. – Csupán úgy vélem, hogy a biztonságérzetnek is megvannak a maga súlyos, fémből készült határai.
Ebben a pillanatban a folyosó túloldaláról hirtelen éles, csikorgó hang hallatszott. Az új utas elsápadt, és reflexből a kabátzsebéhez kapott, ahonnan apró, fémes csörrenéssel egy míves sárgaréz kulcs a padlóra hullott, majd egyetlen jól irányzott pördüléssel eltűnt a fűtőtest hozzáférhetetlen rácsa mögött. A férfi kétségbeesetten nézett Vaneau-ra: a dobozt nyitó egyetlen kulcs veszett oda, miközben a leláncolt láda mélyéről baljóslatú, halk, de rendkívül ütemes sziszegés indult útjára.
Az új utas lépett ki rajta, még mindig görcsösen szorítva a lánccal lezárt, nehéz fadobozt. Amikor észrevette az ősz hajú detektívet, megriadt, és megpróbálta a háta mögé rejteni a terhet, ami a láncok csörrenése miatt meglehetősen komikus látványt nyújtott.
– Meglehetősen makacs jószág – jegyezte meg Vaneau barátságos, száraz tónussal. – Úgy tűnik, nem szíveli az utazást.
– Csak… családi örökség – dadogta az új utas, miközben a homlokát törölgette. – Nem szeretem, ha illetéktelen kezekbe kerül. Rendkívül törékeny.
– A láncok valóban hatásos védelmet nyújtanak a kíváncsi tekintetek ellen. Bár tapasztalatom szerint a nehéz lakatok gyakran épp az ellenkező hatást váltják ki az emberi természetből.
– Ön szerint én paranoiás vagyok? – kérdezte az utas gyanakodva.
– Egyáltalán nem – felelte Vaneau mosolyogva. – Csupán úgy vélem, hogy a biztonságérzetnek is megvannak a maga súlyos, fémből készült határai.
Ebben a pillanatban a folyosó túloldaláról hirtelen éles, csikorgó hang hallatszott. Az új utas elsápadt, és reflexből a kabátzsebéhez kapott, ahonnan apró, fémes csörrenéssel egy míves sárgaréz kulcs a padlóra hullott, majd egyetlen jól irányzott pördüléssel eltűnt a fűtőtest hozzáférhetetlen rácsa mögött. A férfi kétségbeesetten nézett Vaneau-ra: a dobozt nyitó egyetlen kulcs veszett oda, miközben a leláncolt láda mélyéről baljóslatú, halk, de rendkívül ütemes sziszegés indult útjára.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.