Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
316/2. A sziszegő szelence — Hajtűk és könyvjelzők
Az új utas azonnal térdre vetette magát a folyosó poros plüss szőnyegén, és kétségbeesetten próbált benyúlni a forró fűtőtest rácsai közé. A leláncolt fadobozból áradó ütemes sziszegés eközben egyre élesebbé vált, mintha egy dühös fészeknyi vipera készült volna kitörni a fogságból.
– Ez katasztrófa! – nyöszörögte a férfi, miközben az ujjait égette a gőzcső. – Ha a belső nyomás eléri a kritikus szintet, a szelence önmegsemmisítő mechanizmusa… nos, nem lesz kellemes a takarítás.
– A katasztrófa szót javaslom fenntartani a menetrendi késésekre, fiatalember – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben zsebre dugott kézzel, hidegvérrel tanulmányozta a rázkódó ládát. – Jelenleg csupán egy kisebb mechanikai nézeteltérésről van szó a fizika törvényeivel.
Ebben a pillanatban a szomszédos fülke ajtaja kivágódott, és a könyvhalmokkal utazó nő lépett ki rajta, karjában egy vaskos, bőrkötéses lexikonnal, amit úgy szorított magához, mint egy pajzsot.
– Mi ez a fülsiketítő ricsaj? – méltatlankodott, felváltva nézve a padlón kuporgó utast és a gyanúsan rezgő dobozt. – Nem lehet tőle koncentrálni a francia–latin szótárra!
– Úgy tűnik, a szomszédos tudományágak képviselője épp most veszítette el a kulcsot a kutatásaihoz – felelte Vaneau szárazon. – És a szelence türelme, úgy fest, igencsak véges.
– Használják ezt! – nyújtotta át a nő határozottan a nehéz könyvet. – Ha teljes erőből rácsapnak a lakatra, talán enged a bronzveret.
– Egy ilyen remekművet puszta pörölyként használni? – ingatta a fejét a detektív. – Félek, a szerző utólagos rosszallását fejezné ki. Inkább adjon egy hajtűt, mademoiselle. Vagy még jobb: azt a fém könyvjelzőt.
– Ez katasztrófa! – nyöszörögte a férfi, miközben az ujjait égette a gőzcső. – Ha a belső nyomás eléri a kritikus szintet, a szelence önmegsemmisítő mechanizmusa… nos, nem lesz kellemes a takarítás.
– A katasztrófa szót javaslom fenntartani a menetrendi késésekre, fiatalember – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben zsebre dugott kézzel, hidegvérrel tanulmányozta a rázkódó ládát. – Jelenleg csupán egy kisebb mechanikai nézeteltérésről van szó a fizika törvényeivel.
Ebben a pillanatban a szomszédos fülke ajtaja kivágódott, és a könyvhalmokkal utazó nő lépett ki rajta, karjában egy vaskos, bőrkötéses lexikonnal, amit úgy szorított magához, mint egy pajzsot.
– Mi ez a fülsiketítő ricsaj? – méltatlankodott, felváltva nézve a padlón kuporgó utast és a gyanúsan rezgő dobozt. – Nem lehet tőle koncentrálni a francia–latin szótárra!
– Úgy tűnik, a szomszédos tudományágak képviselője épp most veszítette el a kulcsot a kutatásaihoz – felelte Vaneau szárazon. – És a szelence türelme, úgy fest, igencsak véges.
– Használják ezt! – nyújtotta át a nő határozottan a nehéz könyvet. – Ha teljes erőből rácsapnak a lakatra, talán enged a bronzveret.
– Egy ilyen remekművet puszta pörölyként használni? – ingatta a fejét a detektív. – Félek, a szerző utólagos rosszallását fejezné ki. Inkább adjon egy hajtűt, mademoiselle. Vagy még jobb: azt a fém könyvjelzőt.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
Előző jelenet szereplői
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.