Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
315/6. A rézkerekek titka — Az utolsó csepp Auberoche-ban
Monsieur Vaneau elővette régi, ezüst zsebóráját. Óvatosan felpattintotta a fedelét, egy pillanatig nézte a mutatók járását, majd nyugodtan becsukta.
– Pontosan öt perc múlva Auberoche állomásra érkezünk.
– És addigra meglesz a tettes? – kérdezte a könyvhalmokkal utazó nő, miközben megkönnyebbülten megtörölte a homlokát.
– Az igazság már itt van a fülkében – felelte Vaneau száraz mosollyal. – Mindenki azt hitte, a csöpögő lexikonok baleset áldozatai. Ám a nedvesség precíziós időzítőként szolgált: a jég olvadása szabályozta a víz útját, ami feloldotta a lakkozott doboz viaszpecsétjét, szabaddá téve a titkos rekeszt. A hölgy csak elterelés volt. A valódi tervező azonban nem bírta megállni, hogy ne vésse rá monogramját a fogaskerékre.
Az új utas arca elfehéredett, hátrált egy lépést. – Ez képtelenség! Ki lenne olyan dőre, hogy…
– Ön, kedves uram – mutatott rá Vaneau. – Hiszen a monogram…
A vonat ekkor hirtelen hatalmasat fékezett. Poharak csörrentek a tálcákon, a szerelvény lassan, csikorogva begördült Auberoche állomására.
A fülkeajtó teátrálisan feltárult, és az avermesi rendőrnyomozó lépett be a fülkébe.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami kötvények eltulajdonításának kísérlete ügyében!
– …Monsieur Lindner néven – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a rendőrség pontosan az ő jelzésére érkezett volna.
A tettest elvezették, a hölgy megkönnyebbülten leszállt a vagonról. Új utasok léptek a fedélzetre. Valaki túl kevés poggyásszal érkezett: egyetlen, lánccal lezárt nehéz fadobozt szorított magához, miközben gyanakodva pislogott a folyosón. Vaneau csendben figyelte az érkezőt. A vonat ajtói becsukódtak, és a szerelvény elindult a következő állomás felé.
– Pontosan öt perc múlva Auberoche állomásra érkezünk.
– És addigra meglesz a tettes? – kérdezte a könyvhalmokkal utazó nő, miközben megkönnyebbülten megtörölte a homlokát.
– Az igazság már itt van a fülkében – felelte Vaneau száraz mosollyal. – Mindenki azt hitte, a csöpögő lexikonok baleset áldozatai. Ám a nedvesség precíziós időzítőként szolgált: a jég olvadása szabályozta a víz útját, ami feloldotta a lakkozott doboz viaszpecsétjét, szabaddá téve a titkos rekeszt. A hölgy csak elterelés volt. A valódi tervező azonban nem bírta megállni, hogy ne vésse rá monogramját a fogaskerékre.
Az új utas arca elfehéredett, hátrált egy lépést. – Ez képtelenség! Ki lenne olyan dőre, hogy…
– Ön, kedves uram – mutatott rá Vaneau. – Hiszen a monogram…
A vonat ekkor hirtelen hatalmasat fékezett. Poharak csörrentek a tálcákon, a szerelvény lassan, csikorogva begördült Auberoche állomására.
A fülkeajtó teátrálisan feltárult, és az avermesi rendőrnyomozó lépett be a fülkébe.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami kötvények eltulajdonításának kísérlete ügyében!
– …Monsieur Lindner néven – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a rendőrség pontosan az ő jelzésére érkezett volna.
A tettest elvezették, a hölgy megkönnyebbülten leszállt a vagonról. Új utasok léptek a fedélzetre. Valaki túl kevés poggyásszal érkezett: egyetlen, lánccal lezárt nehéz fadobozt szorított magához, miközben gyanakodva pislogott a folyosón. Vaneau csendben figyelte az érkezőt. A vonat ajtói becsukódtak, és a szerelvény elindult a következő állomás felé.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke
- auberoche-allomas
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.