Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

295/4. Az ólomakkordok visszhangja — A súlyos leleplezés

Vaneau léptei a félig nyitott csomagtér ajtaja felé vezették. A halvány fémfény most már szinte hivalkodóan szűrődött ki, mint egy ezüstös szem, ami kémlel. Óvatosan kinyitotta az ajtót, és nem egy elveszett zenekari cintányér-készlet tárult fel előtte, hanem egy halom furcsán nehéznek tűnő, egyszerű fadoboz. Az egyik tetején, poros ponyva alatt, alig láthatóan, egy kis, szabálytalan ólomdarab csillant meg. „Ugyan már,” Vaneau halkan, inkább magának, mint bárki másnak mormogott, „ez a vonat lassan inkább egy ólomöntödének tűnik, mint egy luxus utazásnak.”
Pár pillanattal később a folyosón feltűnt „az-uj-hegedus-utas”, kezében a már jól ismert, ám most valahogy még súlyosabbnak tűnő hegedűtokkal. Arcán halovány pír égett, tekintete a padlót fürkészte. „Ó, Monsieur, megint maga?” – kérdezte a hegedűs, hangjában a meglepetés és a bosszúság furcsa keverékével. „Remélem, nem a hangszerem súlya okoz álmatlan éjszakákat?”
Vaneau egy pillanatra elmosolyodott, majd elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte. „Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk,” – mondta nyugodtan, anélkül, hogy a hegedűsre nézett volna. „És igen, a hangszerének súlya igenis álmatlan éjszakákat okoz. Nem a hegedűé, hanem annak a súlyé, amivel megtöltötték.”
A hegedűs arca elfehéredett. A fiatal-holgy, aki épp a fülkéjéből lépett ki, mintha Vaneauék beszélgetésének visszhangjára, döbbenten állt meg. „Azt mondta, az ólom a tok stabilitását szolgálja,” Vaneau végre felnézett, tekintetével a hegedűs arcába fúrva. „Egy Stradivarius-másolatnak, amit Valbourgban ad elő, nincs szüksége extra súlyra, hogy ne remegjen a vonaton. De a súly az, ami mindent elárul, Monsieur. Az ólomdarabok a vázában, a fémfény a csomagtérből, és most a hegedűtokban… nem stabilitás, hanem *rejtegetés* volt a cél. Olyasmit csempésztek a vonaton, aminek a súlyát a legkevésbé sem akarták feltüntetni. A hamis Stradivarius és a nehéz váza csupán egy jól megkomponált félrevezetés volt.”
Abban a pillanatban, ahogy Vaneau szájára vette a hegedűs nevét, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek, utasok ingadoztak. A szerelvény lassan, recsegve-ropogva begördült Saint-Mireux állomásra. Az ajtók kinyíltak. A peronon már várakozott egy avermesi-rendornyomozo, két helyi-nyomozó kíséretében, élükön a helyi-fofelugyelo.
„Letartóztatom Önt a törvény nevében, az ólomcsempészet és a hamisított hangszerrel való visszaélés ügyében,” mondta a főfelügyelő, tekintete egyenesen a hegedűsre szegeződött. „…Monsieur Armand Dubois,” fejezte be Vaneau nyugodtan a mondatát, mintha a rendőrség pontosan tudta volna, kiért érkezett.
Monsieur Dubois-t, aki most már nem is próbálkozott tagadással, elvezették. Az utasok egy része leszállt, mások felszálltak. Egy a-konyv-halmokkal-utazo-no, hatalmas köteg papírral a hóna alatt, nehézkesen próbált feljutni. Egy a-hallgatag-uriember, kinek tekintete túl mélyen fürkészte a folyosót, épp Vaneau fülkéje mellett haladt el. A személyzet fellélegzett, de Vaneau csak figyelt. A vonat ajtajai becsukódtak, a szerelvény zökkenve elindult a következő állomás, La Rochelle felé. Az új utasokkal együtt már megérkezett a következő rejtély első, még jelentéktelennek tűnő mozzanata.
Ebben a részben

Szereplők

  • a-hallgatag-uriember
  • a-konyv-halmokkal-utazo-no
  • avermesi-rendornyomozo
  • az-uj-hegedus-utas
  • fiatal-holgy
  • helyi-fofelugyelo
  • helyi-nyomozok
  • monsieur-emile-vaneau

Helyszín

  • a-vonat
  • csomagtér
  • la-rochelle-allomas
  • saint-mireux-allomas

Előző jelenet szereplői

  • monsieur-emile-vaneau

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.