Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

295/3. Az ólomakkordok visszhangja — A súlyos megfigyelés

Monsieur Vaneau egy udvarias bólintással jelezte, hogy eleget időzött a fiatal zenész zavarában. Kilépett a fülkéből, a folyosó némi mozgással és zsibongással fogadta. A „stabilitást nyújtó ólom” magyarázat visszhangzott a fejében, abszurd dallamként. Egy Stradivarius-másolat, amelynek súlyát ólommal kellett növelni, hogy ellenálljon a rázkódásnak egy olyan vonaton, amelynek sima futásáról a mérnökök esküdöztek… Ez annyira volt logikus, mint egy tangó, amit szalonzenekar ad elő, de mindenki a Marsra indul.
Vaneau lassú, megfontolt léptekkel haladt a hálókocsi folyosóján, a gyanú puha, bársonyos köpenye egyre szorosabban ölelte körül. Valami nem stimmelt a fiatalember történetével, és a detektív nem csupán a hegedűtok súlyára gondolt. A koncert, a Valbourg, a hirtelen izzadás. Túl sok volt a disszonancia.
Ahogy elhaladt a folyosó végén lévő csomagtér felé vezető ajtó mellett, pillantása egy pillanatra megakadt. A résnyire nyitott ajtón át valami furcsa, enyhe fémfény szűrődött ki a tompa folyosóvilágításban, mintha egy elfeledett ólomakkord visszhangozna a csendben. Egy újabb furcsaság, egy újabb kérdés.
A vonat egyenletesen szelte a tájat Saint-Mireux felé, Vaneau pedig úgy érezte, a következő megálló sokkal több rejtélyt tartogat, mint puszta megállást.
Ebben a részben

Szereplők

  • monsieur-emile-vaneau

Helyszín

  • a-vonat

Előző jelenet szereplői

  • az-uj-hegedus-utas
  • monsieur-emile-vaneau

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.