Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
295/1. Új rejtély a hálókocsin — A súlyos melódia
A kalauz gondosan becsukta az ajtókat, mintha egy elfeledett titok utolsó láncszemét zárná be, és a vonat döcögve, majd egyre gyorsulva hagyta el Besançon állomását. A peronon zajló dráma – a fiatal hölgy elvezetése, a főfelügyelő diadalmas tekintete – lassan elmosódott a távolban. Monsieur Vaneau visszavonult a fülkéje mélyére, elegánsan elrendezve sálját. A világ újra a megszokott ütemre rázkódott a síneken, de a detektív éles szeme máris új anomáliákat keresett.
Nem kellett sokáig várnia. A folyosón, egy kissé görnyedten, egy fiatal hegedűs próbált megküzdeni egy régimódi, bársonyosan fényes tokkal. A hangszer méreteihez képest az egész poggyász gyanúsan nagy súlyt sugallt, ahogy gazdája minden lépésnél megingott. A fiatalember arcán nem a művészi ihlet, hanem sokkal inkább a fizikai erőfeszítés jelei mutatkoztak, mintha nem brácsa, hanem inkább egy kis kovácsműhely lapulna a tokban.
„Milyen furcsa,” gondolta Vaneau száraz humorral, „a súly mindig a rejtélyek előfutára. A virágföld után most talán ólomakkordok?” A hegedűs végül nagy nehezen bevergődött egy szemközti fülkébe, és azonnal a kalaptartóra emelte a tokot. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a polc maga is fellélegzett volna a terheléstől.
A fiatalember leült, törölgette a homlokát, és tekintete idegesen pásztázta a fülkét, majd Monsieur Vaneau-éra tévedt. Vaneau udvariasan bólintott. „Nehéz hangszer,” jegyezte meg a detektív, hangjában a megszokott ártatlan érdeklődés.
A hegedűs felrezzent. „Igen, Monsieur. Egy régi Stradivarius másolat. Tele van történelemmel… és némi ólommal, hogy stabilabb legyen az utazás során, persze!” – felelte, de a hangjában rejlő túlzott magyarázkodás már önmagában is egy hamis hang volt Vaneau füleinek. Egy „Stradivarius másolat”, ólommal? Ez az egyetlen mondat már újabb kérdőjeleket festett a detektív képzeletbeli palettájára. A vonat eközben egyenletesen robogott tovább Valbourg felé, a sínek ritmusában pedig máris egy új rejtély dallama csengett.
Nem kellett sokáig várnia. A folyosón, egy kissé görnyedten, egy fiatal hegedűs próbált megküzdeni egy régimódi, bársonyosan fényes tokkal. A hangszer méreteihez képest az egész poggyász gyanúsan nagy súlyt sugallt, ahogy gazdája minden lépésnél megingott. A fiatalember arcán nem a művészi ihlet, hanem sokkal inkább a fizikai erőfeszítés jelei mutatkoztak, mintha nem brácsa, hanem inkább egy kis kovácsműhely lapulna a tokban.
„Milyen furcsa,” gondolta Vaneau száraz humorral, „a súly mindig a rejtélyek előfutára. A virágföld után most talán ólomakkordok?” A hegedűs végül nagy nehezen bevergődött egy szemközti fülkébe, és azonnal a kalaptartóra emelte a tokot. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a polc maga is fellélegzett volna a terheléstől.
A fiatalember leült, törölgette a homlokát, és tekintete idegesen pásztázta a fülkét, majd Monsieur Vaneau-éra tévedt. Vaneau udvariasan bólintott. „Nehéz hangszer,” jegyezte meg a detektív, hangjában a megszokott ártatlan érdeklődés.
A hegedűs felrezzent. „Igen, Monsieur. Egy régi Stradivarius másolat. Tele van történelemmel… és némi ólommal, hogy stabilabb legyen az utazás során, persze!” – felelte, de a hangjában rejlő túlzott magyarázkodás már önmagában is egy hamis hang volt Vaneau füleinek. Egy „Stradivarius másolat”, ólommal? Ez az egyetlen mondat már újabb kérdőjeleket festett a detektív képzeletbeli palettájára. A vonat eközben egyenletesen robogott tovább Valbourg felé, a sínek ritmusában pedig máris egy új rejtély dallama csengett.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-hegedus-utas
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- a-vonat
- valbourg-allomas
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- fiatal-holgy
- helyi-fofelugyelo
- helyi-nyomozok
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.