Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

294/3. A nehéz váza titka — Az ólomvirágok súlya

A fiatal hölgy zavartan elfordult, selyemsáljával tapogatózva, mintha azzal elrejthetné a váza kínos súlyát. Az avermesi rendőrnyomozó eközben még mindig a derekát dörzsölte, és gyanakvóan méregette a „tulipán-tartót” – mintha a váza maga is gyanúsított lenne.
– Kétségtelenül a tulipánok a növényvilág drágakövei – folytatta Vaneau, hangjában a legcsekélyebb élcelődés nélkül, miközben az ujjbegyével tovább vizsgálta a váza peremét. – De még a legértékesebb ’Semper Augustus’ sem indokolja a nemesfémek, vagy jelen esetben, az ólom ilyen pazarló alkalmazását a gyökerek között.
A könyvhalmokkal utazó nő, aki a folyosóról szemlélte a jelenetet, most teljesen kihúzta a nyakát. – Ólom? De miért? Virágföldnek… nem éppen ideális.
– A súly, mademoiselle, a súly mindenekelőtt – felelte Vaneau, és most elővette régi ezüst zsebóráját. Egy pillanatig nézte a számlapját, majd nyugodtan megszólalt. – Pontosan hét perc múlva Besançon állomásra érkezünk.
Ez a kijelentés szinte érezhetően megváltoztatta a fülkében a levegőt. A fiatal hölgy elsápadt. A rendőrnyomozó hirtelen mintha elfelejtette volna a fájó derekát, és feszülten állt. Vaneau folytatta, szavai lassan, érthetően csengtek, miközben a jelenlévők, szinte észrevétlenül, mind összegyűltek körülötte.
– Azt hihettük, hogy egy kényes növény szállítása okozza ezt a rendkívüli nehézséget, egy hölgy túlzott gondoskodását látjuk. A selyemsál igazgatása, a zavart tekintet… mind-mind a szokásos utazói aggodalmak fedezékéül szolgáltak. Pedig a ’tulipánok’ nem mások, mint ólomöntvények. Nem virágföld stabilizálására valók, hanem önmagukban jelentik a terhet és a célt. A váza alig több, mint egy agyagköpeny a gondosan formázott, nehéz fém körül, amely valószínűleg nem ’holland tulipánok’, hanem valami egészen más, sokkal értékesebb és rejtettebb áru szállítását segíti elő – vagy épp maga az áru. A karcolás, amely fémesen csillogott az agyag alatt, elárulta ezt az apró, mégis mindent eldöntő részletet.
Amikor Vaneau kimondta volna a váza valódi rendeltetését, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek, a szerelvény lassan, de határozottan begördült Besançon állomásra. Az ajtók kinyíltak, és a peronon már várakozott néhány helyi nyomozó, élükön egy komor tekintetű főfelügyelővel. A vezető röviden körbenézett, tekintete megállt a fiatal hölgyön.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, illegális csempészés ügyében – mondta a főfelügyelő, mire Vaneau befejezte a mondatát, mintha mi sem történt volna. – Az ólomöntvényeket értékesebb fémekkel keverték, hogy súlyukkal és anyagukkal megtévesztőek legyenek, és észrevétlenül jussanak át a határon. Egy ügyes trükk, mondhatni, de a gravitáció ritkán hazudik.
A fiatal hölgyet elvezették. Az utasok egy része leszállt, mások felszálltak. Egy úriember túl sok csomaggal botorkált be, egy másik a szemével kutatott a fülkék között. Vaneau csak figyelt. A vonat ajtajai becsukódtak, a szerelvény elindult Valbourg felé. Az új utasok között már ott volt egy fiatal hegedűs, tokjában valami gyanúsan nehézzel.
Ebben a részben

Szereplők

  • a-konyv-halmokkal-utazo-no
  • avermesi-rendornyomozo
  • fiatal-holgy
  • helyi-fofelugyelo
  • helyi-nyomozok
  • monsieur-emile-vaneau

Helyszín

  • 4-es-fulke-elotere
  • a-vonat
  • besançon-allomas

Előző jelenet szereplői

  • a-konyv-halmokkal-utazo-no
  • avermesi-rendornyomozo
  • fiatal-holgy
  • monsieur-emile-vaneau

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.