Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
291/8. A nehéz hegedűtok — A feszültség hangja
A fiatalember, aki még mindig a karjában érezte a hegedűtok meghökkentő súlyát, értetlenül pillantott Vaneau úrra. Szavai, mint egy jól hangolt metronóm, pontosan rátaláltak a helyzet abszurditására.
– Súlyos… valóban súlyos – motyogta, szeme a hölgyre tévedt, aki éppen igyekezett a tokot a fülkéje padlójára csúsztatni, mintha az aranyból készült volna, vagy éppen ólommal töltötték volna meg. – Talán csak a fa különleges sűrűsége… vagy a zene iránti szenvedély hordoz ennyi súlyt? Furcsa egy hangszer lehet.
A szürke kalapos utas, akinek arcán még mindig ott ült a felháborodás maszkja, dühösen intett, mintha egy légy űzne zavaró kört a feje körül.
– Ne találgasson, fiatalember! Ez egy rendes hangszer, a tokja pedig… nos, kellően masszív a védelméhez. Nem minden hegedűtok készül papírból, tudja! Önnek is feltűnhetett volna az utazás során, hogy nem minden az, aminek látszik!
Vaneau úr elmosolyodott, de csak a szája szegletében, alig észrevehetően, mint egy finom vonás egy régi festményen.
– Természetesen, madame. Épp ezt jegyeztük meg. A védelem fontossága felbecsülhetetlen, különösen egy ilyen értékes hangszer esetében. Bár a legtöbb muzsikus az efféle „masszivitást” inkább a hangszeren belül, nem pedig a tokjában szokta keresni. Egy különleges dallam, vagy egy egészen egyedi hangzás, ami indokolja a súlyt, az már más kérdés.
A hölgy ajkai szoros vonallá préselődtek. Láthatóan azon gondolkodott, hogy Vaneau úr bókjának fogja-e fel a megjegyzést, vagy inkább egy szellemeskedő szúrásnak. Az utóbbi tűnt valószínűbbnek, tekintve a hálókocsi folyosóján lógó feszültséget. A fiatalember pedig, immár végleg meggyőződve arról, hogy a hegedűtok rejtélyesebb, mint bármelyik kottája, hátrább húzódott a fülkeajtótól.
A vonat közben egyenletesebben döcögött, a folyosó ablakai előtt elsuhanó táj homályos pacává mosódott össze. Belcastel felé robogtak, de a légkörben érezhető volt, hogy nem csak kilométereket tettek meg, hanem egyre mélyebbre jutottak egy ki nem mondott rejtély sűrűjébe, ahol a muzsika néha súlyosabb terhet jelentett, mint maga a hangszer.
– Súlyos… valóban súlyos – motyogta, szeme a hölgyre tévedt, aki éppen igyekezett a tokot a fülkéje padlójára csúsztatni, mintha az aranyból készült volna, vagy éppen ólommal töltötték volna meg. – Talán csak a fa különleges sűrűsége… vagy a zene iránti szenvedély hordoz ennyi súlyt? Furcsa egy hangszer lehet.
A szürke kalapos utas, akinek arcán még mindig ott ült a felháborodás maszkja, dühösen intett, mintha egy légy űzne zavaró kört a feje körül.
– Ne találgasson, fiatalember! Ez egy rendes hangszer, a tokja pedig… nos, kellően masszív a védelméhez. Nem minden hegedűtok készül papírból, tudja! Önnek is feltűnhetett volna az utazás során, hogy nem minden az, aminek látszik!
Vaneau úr elmosolyodott, de csak a szája szegletében, alig észrevehetően, mint egy finom vonás egy régi festményen.
– Természetesen, madame. Épp ezt jegyeztük meg. A védelem fontossága felbecsülhetetlen, különösen egy ilyen értékes hangszer esetében. Bár a legtöbb muzsikus az efféle „masszivitást” inkább a hangszeren belül, nem pedig a tokjában szokta keresni. Egy különleges dallam, vagy egy egészen egyedi hangzás, ami indokolja a súlyt, az már más kérdés.
A hölgy ajkai szoros vonallá préselődtek. Láthatóan azon gondolkodott, hogy Vaneau úr bókjának fogja-e fel a megjegyzést, vagy inkább egy szellemeskedő szúrásnak. Az utóbbi tűnt valószínűbbnek, tekintve a hálókocsi folyosóján lógó feszültséget. A fiatalember pedig, immár végleg meggyőződve arról, hogy a hegedűtok rejtélyesebb, mint bármelyik kottája, hátrább húzódott a fülkeajtótól.
A vonat közben egyenletesebben döcögött, a folyosó ablakai előtt elsuhanó táj homályos pacává mosódott össze. Belcastel felé robogtak, de a légkörben érezhető volt, hogy nem csak kilométereket tettek meg, hanem egyre mélyebbre jutottak egy ki nem mondott rejtély sűrűjébe, ahol a muzsika néha súlyosabb terhet jelentett, mint maga a hangszer.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-hegedus-utas
- fiatal-ferfi-kivancsi
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- fiatal-ferfi-kivancsi
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.