Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
291/7. A nehéz hegedűtok — A gyanakvás akkordjai
A fiatal, kíváncsi férfi azonnal készségesen előrelépett, hogy segítsen az új utasnak.
– Engedje meg, madame, a hálókocsi folyosója szűkös, a poggyász pedig láthatóan megterheli – mondta mosolyogva, s már nyúlt is a fekete hegedűtok fogantyúja felé.
Amint azonban átvette a terhet, a karja akkorát rándult lefelé, mintha nem egy finom hangszer, hanem egy tömör öntöttvas nehezék került volna a markába. A tok tompa, fémességgel vegyes koppanással koccant a fülkeajtó keretéhez.
– Vigyázzon! – csattant fel a hölgy, s olyan éles pillantást lövellt a fiatalemberre, mintha az imént próbálták volna kifosztani. – A hangszerem nem kedveli a tapintatlan bánásmódot!
– Rejtélyes hegedű az ilyen – jegyezte meg Monsieur Vaneau halkan, miközben kényelmesen kiegyenesedett az ülésén. – Ritkán látni olyan tokot, amelynek a súlya egy kisebb tábori ágyúéval vetekszik, és amelynél a fa tompa hangja helyett acélos koppanás felel a koccanásra.
– Ez felháborító! Maguk mindent gyanúsnak találnak ezen a vonaton? – förmedt rájuk a hölgy, de a tekintete idegesen rebbent a folyosó sötétedő ablakai felé.
– Dehogyis, madame – felelte Vaneau szelíden. – Csupán megfigyeljük, hogy a muzsika néha meglepően súlyos tud lenni.
A szerelvény közben felgyorsított, s a folyosó lámpái ritmikusan vibráltak, ahogy az Intercontinental Express Belcastel felé robogott.
– Engedje meg, madame, a hálókocsi folyosója szűkös, a poggyász pedig láthatóan megterheli – mondta mosolyogva, s már nyúlt is a fekete hegedűtok fogantyúja felé.
Amint azonban átvette a terhet, a karja akkorát rándult lefelé, mintha nem egy finom hangszer, hanem egy tömör öntöttvas nehezék került volna a markába. A tok tompa, fémességgel vegyes koppanással koccant a fülkeajtó keretéhez.
– Vigyázzon! – csattant fel a hölgy, s olyan éles pillantást lövellt a fiatalemberre, mintha az imént próbálták volna kifosztani. – A hangszerem nem kedveli a tapintatlan bánásmódot!
– Rejtélyes hegedű az ilyen – jegyezte meg Monsieur Vaneau halkan, miközben kényelmesen kiegyenesedett az ülésén. – Ritkán látni olyan tokot, amelynek a súlya egy kisebb tábori ágyúéval vetekszik, és amelynél a fa tompa hangja helyett acélos koppanás felel a koccanásra.
– Ez felháborító! Maguk mindent gyanúsnak találnak ezen a vonaton? – förmedt rájuk a hölgy, de a tekintete idegesen rebbent a folyosó sötétedő ablakai felé.
– Dehogyis, madame – felelte Vaneau szelíden. – Csupán megfigyeljük, hogy a muzsika néha meglepően súlyos tud lenni.
A szerelvény közben felgyorsított, s a folyosó lámpái ritmikusan vibráltak, ahogy az Intercontinental Express Belcastel felé robogott.
Ebben a részben
Szereplők
- fiatal-ferfi-kivancsi
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- fiatal-ferfi-kivancsi
- helyi-fofelugyelo
- helyi-nyomozok
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.