Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

287/7. A kulcs árnyéka — A gondolatok zára

A fiatal, kíváncsi férfi a fejét rázta, próbálván követni Vaneau szövevényes gondolatmenetét.
– Akkor egy láthatatlan ajtóhoz vezetne, Monsieur Vaneau? – kérdezte, mintha egy varázslatról, nem pedig egy rafinált bűnesetről lenne szó.
Monsieur Vaneau halványan elmosolyodott. – Nem, fiatalember. A láthatatlan ajtó csupán a képzelet szüleménye. De gondoljon csak bele: ha egy kulcs nem ahhoz a zárhoz való, amihez szánták, akkor mihez való? És ha a zár maga nem látható, mert azt gondoljuk, hogy egy dobozon van, holott sehol sincs, akkor az már egy sokkal rafináltabb rejtély. A kulcs árnyéka, ha úgy tetszik.
Az energikus úriember, akinek az agya épp a sebességrekordokat döntögette, felkiáltott: – Tehát az egész csak egy nagy… trükk? Hogy azt higgyük, a kulcs egy *valódi* tárgyat nyit, de közben a *céltudatot* nyitja? Mintha azt mondaná nekünk: „Nézzék, itt van egy doboz és egy kulcs, nyilván összefüggnek”, miközben a kapcsolat csak a mi fejünkben létezik?
– Pontosan – bólintott Vaneau. – A legügyesebb bűnöző az, aki a gondolatainkban helyez el zárakat, amikre aztán mi magunk keressük a kulcsot. A szürke kalapos úr kabátjában talált kulcs, a mandulaillatú doboz… mindez egy gondosan megrendezett előadás elemei. De ki a rendező, és miért akarta, hogy az előadás éppen most kezdődjön?
A szürke kalapos utas, aki eddig csak némán, izzadtan pislogott a detektívre, most kétségbeesetten próbált megszólalni. – De ez… ez képtelenség! Én… én csak egy ártatlan utas vagyok! Miért akarna bárki engem belekeverni egy ilyen… színjátékba? – Arcán a pánik lassan felváltotta a korábbi márványos sápadtságot, és a folyosó távolabbi pontján gyülekező, újabb gyanakvó tekintetek súlya alatt rogyadozni látszott.
Monsieur Vaneau ráemelte nyugodt tekintetét. – Mert a színpadon mindenki szereplő, uram. Még azok is, akik azt hiszik, csak nézők. És néha a legjobb színészek azok, akik nem is tudják, hogy játszanak. – Egy pillanatra elhallgatott, majd ezüst zsebórája felé nyúlt, ám mielőtt kivette volna, meggondolta magát, és a mozdulat félbemaradt. – Azt hiszem, a következő állomás közeledtével sok minden világossá válik majd, ami eddig csak árnyék volt.
Ebben a részben

Szereplők

  • az-uj-utas
  • energikus-ur-csorgo-poggyasszal
  • fiatal-ferfi-kivancsi
  • monsieur-emile-vaneau
  • szurke-kalapos-utas

Helyszín

  • 4-es-fulke-elotere
  • a-vonat

Előző jelenet szereplői

  • az-uj-utas
  • energikus-ur-csorgo-poggyasszal
  • fiatal-ferfi-kivancsi
  • monsieur-emile-vaneau

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.