Véget nem érő történet

Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak

287/6. A kulcs árnyéka — A láthatatlan zár

Monsieur Vaneau elgondolkodva megveregette az állát, majd a folyosó plafonjára emelte tekintetét, mintha ott lelné a választ, nem pedig a földi tények rideg halmazában.
– Gondoljunk csak bele, fiatalember – mondta a kíváncsi férfinak, de tekintete azonnal a szürke kalapos utasra siklott, aki egyre sápadtabban figyelt. – Egy kulcs célja, hogy nyisson valamit, igaz? De mi van, ha a kulcs legfőbb szerepe nem a nyitás, hanem a bezárás? Vagy éppen a figyelem elterelése? Az, hogy a mandulaillatú dobozzal hozták kapcsolatba, oly nyilvánvalóvá tette a dolgot, hogy már-már gyanús.
Az energikus úriember, akinek a csörgő poggyásza már szinte szimfóniát komponált a folyosói feszültségből, most elfelejtett csörömpölni. Tátott szájjal bámult Vaneau-ra.
– Elterelés? – kérdezte, hangja magasabbra szökött, mint egy rosszul beállított klarinét. – Ön szerint valaki szándékosan helyezte el ezt a kulcsot, hogy… hogy mire is? Hogy elhiggyük, a szürke kalapos úrnak mandulaillatú titkai vannak, miközben valójában…
Monsieur Vaneau egy halk kézmozdulattal intett, elnémítva az úriembert, aki éppen egy újabb elmélet kidolgozásába kezdett.
– Pontosan. A nyilvánvaló út a legkönnyebben járható. De nem mindig a legrövidebb. Vagy a helyes. A kulcs a poggyászkocsi széfjéhez tartozhat, mondták. Egy széfhez, ami általában értékes tárgyakat rejt. De vajon ki akarná, hogy azt higgyék, az értékei egy mandulaillatú puskaporos dobozzal vannak összefüggésben? Egy ilyen doboz, kérem, sokkal inkább egy figyelmeztetés, mint egy rejtett kincs.
A szürke kalapos utas arca a márvány színét öltötte. Keze reszketve simított végig a kalapja karimáján, mintha az nyújtana némi védelmet a detektív szavai elől.
– Én… én nem tudom, miről beszél. Soha nem láttam még ilyen kulcsot, semmilyen dobozt! – motyogta, tekintetét a padlóra szegezve.
– Pedig a kulcs az Ön kabátjában volt – Monsieur Vaneau hangja nem rezonált váddal, csupán tényeket közölt, mintha az időjárásról beszélt volna. – Ahogyan a doboz is a közelében bukkant fel. A véletlenek néha különös, színházi érzékkel rendelkeznek. De ha a kulcs nem a dobozhoz való, és ha Ön nem tud róla, akkor miért ott volt, ahol? És miért *most* került elő?
A fiatal, kíváncsi férfi a fejét rázta, próbálván követni Vaneau szövevényes gondolatmenetét.
– Akkor nem is a doboz a lényeg? Hanem a kulcs, mint szimbólum? Vagy a helye?
Monsieur Vaneau bólintott.
– A hely és az idő. Két hűséges szolga a rejtélyek palotájában. A kulcs, kérem, néha csak egy kulcs, ami egy másik, sokkal nagyobb ajtóhoz vezet. És az ajtó… nos, az lehet, hogy nem is fából van.
Ebben a részben

Szereplők

  • az-uj-utas
  • energikus-ur-csorgo-poggyasszal
  • fiatal-ferfi-kivancsi
  • monsieur-emile-vaneau

Helyszín

  • 4-es-fulke-elotere
  • a-vonat

Előző jelenet szereplői

  • az-uj-utas
  • energikus-ur-csorgo-poggyasszal
  • fiatal-ferfi-kivancsi
  • monsieur-emile-vaneau

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.