283/3. Az illatos doboz titka — Ketyegő esszenciák

– A fülke zárva van, uram, ráadásul a menekülés jelenleg csupán a folyosó végén található mosdóig terjedhetne – jegyezte meg Monsieur Vaneau halk, kimért hangon, miközben az ijedt utas hiába rángatta a rézkilincset.
– De hát ketyeg! – kiáltott fel az új utas, hátrálva két lépést. – Egy ketyegő meggylikőrös doboz nem sok jót ígér egy robogó vonaton!
– Attól függ, mit számol vissza – válaszolta Vaneau, s finoman elvette a férfi karja alól a nyirkos papírcsomagot. – A szerkezet nem robbanóanyagot rejt, hanem egy meglehetősen precíz, bár kissé túlméretezett ébresztőórát, amelyet arra terveztek, hogy bizonyos időközönként kiszabadítson egy adag illatesszenciát.
– Egy óraműves illatosítót? – képedt el az energikus, csörgő poggyászos úr, megállva a folyosó közepén. – És ezért kellett az én bőröndöm csörgését gyanúsítgatni?
– Az Ön bőröndje csupán felesleges álcaként szolgált a szomszédos szektorban – fordult felé a detektív. – Ám a kalapos úr sajnálatos módon túladagolta a meggylikőrt, ami oldani kezdte a doboz belső ragasztását.
A kalapos férfi a faborításnak dőlve kapkodott levegőért.
– Nem akartam bajt! Csupán a saját találmányomat próbáltam eljuttatni a kiállításra anélkül, hogy a versenytársaim megneszelnék!
– A szándék dicséretes – mosolyodott el Vaneau –, ám a kivitelezés több szempontból is… áthatóra sikerült.