Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
283/2. Az illatos doboz titka — Meggylikőr és ketyegés
– Vér! – kiáltott fel a kíváncsi fiatal utas, hátrahőkölve egészen a faborítású falig. – Uram teremtője, ez tiszta emberi vér!
– A vérnek, fiatalember, meglehetősen vasas szaga van – jegyezte meg Monsieur Vaneau teljes nyugalommal, miközben előhúzta hófehér zsebkendőjét, s óvatosan megérintette vele a vörös foltot a szőnyegen. – Ez a csepp viszont a legfinomabb érlelt meggylikőr és szilvaszirup csalhatatlan jegyeit hordozza.
Az új, kalapos utas arca szürkésfehérre vált, s még görcsösebben szorította magához az átázó papírdobozt.
– Ez... ez csupán egy családi receptúra! – dadogta riadtan. – Nincs benne semmi törvénytelen! Csupán egy különleges eszencia!
– A törvénytelenség valóban ritkán öltött még meggylikőr formát – bólintott Vaneau, majd száraz mosollyal a férfi gyanúsan deformálódott csomagjára nézett. – Mindazonáltal a levendulaáramlat és a tömény gyümölcsszirup keveréke hamarosan a teljes hálókocsi levegőjét megbénítja. És ha nem tévedek, a doboz dobozszerűsége csupán átverés.
– Hogy érti ezt, uram? – kérdezte az energikus, csörgő poggyászos utas, és kíváncsian közelebb lépett. – Nem is doboz?
– Pontosabban egy átalakított kalapdoboz, amelynek dupla fenekéből nem ital, hanem valami sokkal zajosabb szivárog – szólt Vaneau, s mutatóujjával a papírcsomag alsó sarkára bökött, ahonnan ebben a pillanatban halk, ritmikus ketyegés indult meg.
A kalapos férfi szeme tágra nyílt a rémülettől, s egyetlen hirtelen mozdulattal a legközelebbi fülkeajtó kilincse után kapott.
– A vérnek, fiatalember, meglehetősen vasas szaga van – jegyezte meg Monsieur Vaneau teljes nyugalommal, miközben előhúzta hófehér zsebkendőjét, s óvatosan megérintette vele a vörös foltot a szőnyegen. – Ez a csepp viszont a legfinomabb érlelt meggylikőr és szilvaszirup csalhatatlan jegyeit hordozza.
Az új, kalapos utas arca szürkésfehérre vált, s még görcsösebben szorította magához az átázó papírdobozt.
– Ez... ez csupán egy családi receptúra! – dadogta riadtan. – Nincs benne semmi törvénytelen! Csupán egy különleges eszencia!
– A törvénytelenség valóban ritkán öltött még meggylikőr formát – bólintott Vaneau, majd száraz mosollyal a férfi gyanúsan deformálódott csomagjára nézett. – Mindazonáltal a levendulaáramlat és a tömény gyümölcsszirup keveréke hamarosan a teljes hálókocsi levegőjét megbénítja. És ha nem tévedek, a doboz dobozszerűsége csupán átverés.
– Hogy érti ezt, uram? – kérdezte az energikus, csörgő poggyászos utas, és kíváncsian közelebb lépett. – Nem is doboz?
– Pontosabban egy átalakított kalapdoboz, amelynek dupla fenekéből nem ital, hanem valami sokkal zajosabb szivárog – szólt Vaneau, s mutatóujjával a papírcsomag alsó sarkára bökött, ahonnan ebben a pillanatban halk, ritmikus ketyegés indult meg.
A kalapos férfi szeme tágra nyílt a rémülettől, s egyetlen hirtelen mozdulattal a legközelebbi fülkeajtó kilincse után kapott.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-kalapos-utas
- az-uj-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-ferfi-kivancsi
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.