282/6. A zakógombok titka — A zárszerkezet és a csend

– Ha valóban elnémult, az nem a katasztrófa előszele, hanem a mechanizmus kiteljesedése – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben óvatos léptekkel közelebb lépett a szomszédos fülke ajtajához.
Az energikus úr reszkető kézzel mutatott a csomagpántra rögzített bőröndre.
– Próbáltam elmozdítani, de mintha a padlóhoz nőtt volna! Egy puszta utazótáska nem nyomhat annyit, mint egy öntöttvas kályha!
– Kivéve, ha a táska aljából kinyúlt egy rejtett csavarorsó – helyesbített a fődetektív elgondolkodva. Odalépett a tárgyhoz, és zsebéből előhúzta a korábban talált, szokatlan formájú fémgombot. – A zakógomb, mint látható, nem a krajcáros szabóság, hanem a finommechanika remeke. Nézzék csak ezt a pici hornyot a peremén.
A fiatal hölgy izgatottan hajolt közelebb, selyemsálját igazgatva.
– Ez egy kulcs mintázata! – kiáltott fel halkan. – Tehát a gombok nem véletlenül estek le?
– Egyáltalán nem – felelte Vaneau. Gyengéd mozdulattal illesztette a fémgombot a bőrönd sarokpántja alatti rejtett nyílásba. Halk, tiszta kattanás rezdült a fülkében, s a korábban mozdíthatatlan táska könnyedén megemelkedett.
Az utasok megdöbbenve léptek egyet hátra.
– Lám – mosolyodott el a detektív szárazon. – A gravitáció néha engedelmeskedik a megfelelő kulcsnak. De a kérdés most már az: ki az a feledékeny úriember a szerelvényen, akinek hiányoznak a gombjai?