281/9. A mozdíthatatlan bronzmadár — A főfelügyelő vizsgálata

A főfelügyelő szigorú tekintettel lépett a fülkébe, kissé hátratolva sötét sapkáját. „Jó estét, uraim, hölgyem. A kalauz jelentette, hogy Verrières állomáson egy poggyász miatt szokatlan fennakadás keletkezett. Melyik önök közül a felelős tulajdonos?”
Az energikus úr elkeseredetten mutatott a padlón fekvő, néma bőröndre. „Én vagyok az, főfelügyelő úr! De ez a táska nem csupán nehéz, hanem mintha odatapadna a padlóhoz! Ráadásul a bronzmadaram, amely eddig vígan csörgött benne, hirtelen elnémult!”
A főfelügyelő odalépett, megragadta a bőrönd fülét, és teljes erejéből rántott rajta egyet. A táska meg sem mozdult, csupán a tisztviselő arca vált élénkvörössé a meglepetéstől. „Ez képtelenség… Mi van ebben, öntöttvas?”
„Csupán a tévedések nehézkedése, ha szabad megjegyeznem” – fűzte hozzá halkan az elegáns hölgy, miközben az új kalapos utas feszülten hátralépett egy lépést.
Émile Vaneau ekkor lassan előveszi régi ezüst zsebóráját. Kinyitja. Egy pillanatig nézi a kimérten ketyegő mutatókat.
– Pontosan nyolc perc múlva Chantenay állomásra érkezünk – szólalt meg csendes, derűs hangon Vaneau. – És ott a főfelügyelő úr bizonyára örömmel állapítja majd meg, miért vált a bőrönd mozdíthatatlanná a padló feletti vasszerkezet közelében.
A kalapos utas hirtelen megtorpant, és torkán akadt a szó.