281/10. A mozdíthatatlan bronzmadár — Chantenay csendje

– A bőrönd maga természetesen nem nyelt el semmilyen varázslatot – magyarázta Monsieur Vaneau, miután gondosan zsebre tette az ezüstórát. – A válasz az ön kalapjában rejlő vezetékben és a fűtőtest mögé rejtett elektromágneses tekercsben rejlik. Ön el akarta hallgattatni a bronzmadár csörgését, hogy észrevétlenül kicserélhesse a tartalmát, ám a feszültség alatti mágnes nemcsak a madarat rögzítette, hanem az egész fémszerkezetet a padlóhoz láncolta.
– Ez… ez képtelen rágalom! – hördült fel az új kalapos utas, de a hangja észrevehetően megbicsaklott.
– Nem rágalom, csupán túlságosan fizikai magyarázat – jegyezte meg Vaneau halkan. – A félrevezetés ott kezdődött, amikor mindannyian azt hittük, a csomag súlya nőtt meg, holott csak a padló alatti vasváz vonzása vált hevesebbé.
Mielőtt a kalapos utas tiltakozhatott volna, a szerelvény hirtelen akkorát fékezett, hogy a fülke ablakán megcsörrentek a függönykarikák. Sziszegő gőz áramlott az ablak előtt, s az Intercontinental Express zökkenve megállott Chantenay peronja mellett.
Az ajtó feltárult, és a rendőrség emberei léptek a fülkébe. A vezetőjük azonnal a megdermedt kalapos utasra mutatott.
– Letartóztatom Önt tiltott szerkezet használata és lopási kísérlet ügyében!
– …és persze azért is – fűzte hozzá Vaneau csendes mosollyal –, mert a fizika törvényeit ritkán célszerű csomagszállításra használni.
A férfit elvezették, az utasok megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Ahogy a vonat lassan kigördült az állomásról, a folyosón egy új utas bukkant fel, aki láthatóan túlságosan ügyelt arra, hogy ne érjen hozzá a zakója gombjaihoz. Vaneau egyetlen pillantással nyugtázta a jelenetet, majd kényelembe helyezte magát.