Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
281/8. A mozdíthatatlan bőrönd — A főfelügyelő érkezése
Az energikus úr felsóhajtott, mintha nem is a bőrönd, hanem maga a gravitáció győzte volna le őt. „De hát kinek a lelkiismerete ez, kérem szépen? Az enyém tiszta, mint egy újonnan polírozott zsebóra! Én csak egy egyszerű gyűjtő vagyok, és ez a madár tegnapelőtt még könnyedén csörgött, mint egy csokor aprópénz!”
A fiatal, kíváncsi férfi, aki eddig csak szemlélődött, előrehajolt. „Lehet, hogy a súly nem is valós, hanem… pszichológiai? Egyfajta kollektív hipnózis? Ha mindannyian elhinnénk, hogy könnyű, talán meg is mozdulna.”
Az elegáns hölgy, aki még mindig Vaneau-t figyelte, finoman elmosolyodott. „Esetleg a bronzmadár Verrières-ben talált magának egy új, sokkal kényelmesebb fészket, és most egyszerűen ragaszkodik hozzá. Vannak madarak, tudja, amelyek nem szeretik a költözködést.”
A kalapos úr hirtelen felállt, ami váratlan mozdulat volt tőle. Keze reszketve markolta kalapja karimáját. „De ez képtelenség! Ez ellenem irányul! Nincs semmi titkom, semmi súlyos teher! Én csak… Verrières-be akartam eljutni.” A hangja elcsuklott.
Monsieur Vaneau egy pillanatra elgondolkodott, majd az energikus úr felé fordult. „Mondja, uram, a madár, amelyről beszél, pontosan milyen fajta? Egy közönséges seregély, vagy valami ritkább, esetleg… veszélyeztetett példány?” A kérdés olyan nyugodt volt, hogy szinte már-már ijesztőnek hatott a fülke feszültségében. A helyi főfelügyelő, aki éppen ekkor lépett be a fülke ajtaján, mintha csak Vaneau hívására érkezett volna, megállt a küszöbön, tekintetével végigpásztázva a jelenetet, különösen az immár mozdíthatatlan bőröndön.
A fiatal, kíváncsi férfi, aki eddig csak szemlélődött, előrehajolt. „Lehet, hogy a súly nem is valós, hanem… pszichológiai? Egyfajta kollektív hipnózis? Ha mindannyian elhinnénk, hogy könnyű, talán meg is mozdulna.”
Az elegáns hölgy, aki még mindig Vaneau-t figyelte, finoman elmosolyodott. „Esetleg a bronzmadár Verrières-ben talált magának egy új, sokkal kényelmesebb fészket, és most egyszerűen ragaszkodik hozzá. Vannak madarak, tudja, amelyek nem szeretik a költözködést.”
A kalapos úr hirtelen felállt, ami váratlan mozdulat volt tőle. Keze reszketve markolta kalapja karimáját. „De ez képtelenség! Ez ellenem irányul! Nincs semmi titkom, semmi súlyos teher! Én csak… Verrières-be akartam eljutni.” A hangja elcsuklott.
Monsieur Vaneau egy pillanatra elgondolkodott, majd az energikus úr felé fordult. „Mondja, uram, a madár, amelyről beszél, pontosan milyen fajta? Egy közönséges seregély, vagy valami ritkább, esetleg… veszélyeztetett példány?” A kérdés olyan nyugodt volt, hogy szinte már-már ijesztőnek hatott a fülke feszültségében. A helyi főfelügyelő, aki éppen ekkor lépett be a fülke ajtaján, mintha csak Vaneau hívására érkezett volna, megállt a küszöbön, tekintetével végigpásztázva a jelenetet, különösen az immár mozdíthatatlan bőröndön.
Ebben a részben
Szereplők
- az-elegans-holgy
- az-uj-kalapos-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-ferfi-kivancsi
- helyi-fofelugyelo
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-kalapos-utas
- elegans-holgy
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.