281/1. A furcsa kalap — Az első benyomás

A vonat ismét felvette megszokott ritmusát, a chanteloupi megállás feszültsége lassan elpárolgott a levegőből. Monsieur Vaneau nyugodtan figyelte az ablakon túli tájat, ám éles tekintete nem kerülte el a fülke lassú átalakulását. Ahogy az ajtók újra kinyíltak, új arcok érkeztek.
Köztük volt egy úriember, akinek kalapja valószínűleg most hagyta el a divatszalont, annyira fényes és kifogástalan volt. Arcán széles, kissé túlzottnak tűnő mosoly ült, mintha valami rendkívül jó hír érte volna. Az-uj-kalapos-utas szinte lebegett, semmint járt a folyosón, megtestesítve a reményt.
Az elegáns hölgy, aki a letartóztatás után túl sokáig időzött, most diszkréten visszatért a helyére, selyemkendőjét szorongatva. Pillantása rövid időre találkozott Vaneauéval, egy apró, megfoghatatlan kérdőjelet hagyva maga után, mielőtt elfordult volna. A kendő továbbra is feltűnően könnyedén omlott ujjai között.
Az-uj-kalapos-utas végül Monsieur Vaneauval szemközti ülésen foglalt helyet, kalapját a poggyásztartóra tette. Mielőtt teljesen elhelyezkedett volna, egy apró, de feltűnő mozdulattal elővett zsebéből egy miniatűr, rézből készült madárfigurát. A figura nem csörgött, nem zörgött, egyszerűen csak ott volt, egy pillanatra megvillanva a délelőtti fényben, mielőtt ismét elrejtette volna. Monsieur Vaneau szeme összeszűkült. Egy újabb furcsaság vette kezdetét.