Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
279/2. A tiktakoló doboz — Súlyok és ellenpontok
A zöld kalapos hölgy dobozának ütemes kattogása valósággal lüktetett a fülkében, amikor az ajtó hirtelen kinyílt, és az energikus úr lépett be, cipelve a korábban oly hangosan csörgő bőröndjét. Most azonban a poggyász gyanúsan hallgatott. Az úr arca sápadt volt, és megfeszülő izmokkal próbálta a háló feletti polcra tuszkolni a csomagot, amely szemmel láthatóan kétszer olyan nehéz lett, mint Mireval előtt.
– Engedje meg, uram – szólt a sok lepecsételt borítékot szorongató úriember óvatos reménnyel a hangjában. – Úgy tűnik, a csomagja elvesztette a hangját, de megduplázta a méltóságát. Talán az én leveleim is így tesznek majd, ha célba érnek.
– Elnémult! – suttogta rémülten az energikus úr, miközben zsebkendőjével törölgette a homlokát. – Mireval óta egyetlen halk csörrenést sem adott ki. És dögnehéz! Mintha megtöltötték volna macskakővel!
Monsieur Vaneau kissé oldalra billentette a fejét, tekintetével felváltva mérve a zöld kalapos hölgy tiktakoló dobozát és a nehéz bőröndöt.
– A természet egyensúlyra törekszik, uraim – jegyezte meg Vaneau a rá jellemző higgadtsággal. – Ami az egyik oldalon elnémul és elnehezül, az a másikon könnyűvé válik és lármázni kezd. Különös ritmus ez a hálókocsin.
– Ön szerint valaki kicserélte a tartalmát? – kérdezte a kalapos hölgy, miközben még szorosabban ölelte magához a dobozkáját.
– Egyelőre csak azt állítom – felelte a detektív –, hogy a csendnek olykor roppant kézzelfogható súlya van.
– Engedje meg, uram – szólt a sok lepecsételt borítékot szorongató úriember óvatos reménnyel a hangjában. – Úgy tűnik, a csomagja elvesztette a hangját, de megduplázta a méltóságát. Talán az én leveleim is így tesznek majd, ha célba érnek.
– Elnémult! – suttogta rémülten az energikus úr, miközben zsebkendőjével törölgette a homlokát. – Mireval óta egyetlen halk csörrenést sem adott ki. És dögnehéz! Mintha megtöltötték volna macskakővel!
Monsieur Vaneau kissé oldalra billentette a fejét, tekintetével felváltva mérve a zöld kalapos hölgy tiktakoló dobozát és a nehéz bőröndöt.
– A természet egyensúlyra törekszik, uraim – jegyezte meg Vaneau a rá jellemző higgadtsággal. – Ami az egyik oldalon elnémul és elnehezül, az a másikon könnyűvé válik és lármázni kezd. Különös ritmus ez a hálókocsin.
– Ön szerint valaki kicserélte a tartalmát? – kérdezte a kalapos hölgy, miközben még szorosabban ölelte magához a dobozkáját.
– Egyelőre csak azt állítom – felelte a detektív –, hogy a csendnek olykor roppant kézzelfogható súlya van.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-kalapos-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
- uriember-sok-lepecsetelt-boritekka
Helyszín
- 4-es-fulke
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-kalapos-utas
- fiatal-ferfi-kivancsi
- fiatal-holgy-selyemsallal
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.