277/4. A bádogbéka nyoma — A néma bőrönd titka

Monsieur Vaneau az ablak felé fordult, a táj egyenletes ritmusban suhant el mellettük. A kalapos hölgy, Madame Dubois, még mindig a bádogbéka és a smaragd melltű közötti összefüggésen törte a fejét, tekintete aggodalmasan siklott a fülke falai és a Monsieur Vaneau által most is ölében tartott kék szalagos doboz között.
„Utazó mesterember… De ki lehet az? Ezen a vonaton?” – gondolta hangosan. – „Hiszen mindenki olyan… rendesnek tűnik. Vagy legalábbis, ami a külcsínt illeti, igyekszik annak látszani.”
Az idős hölgy, aki épp az egyik macskáját simogatta, felvonta a szemöldökét, és mosolyogva nézett a kalapos hölgyre. „Ó, a rendes külső, drágám, éppolyan megtévesztő lehet, mint egy bádogbéka ártatlan csörgése. Gondoljunk csak arra az energikus úrra, akinek a poggyásza olyan váratlanul elhallgatott. Emlékszik, Monsieur Vaneau? Azt hittük, csak a motorja romlott el, de mintha még a súlya is megváltozott volna. Vajon ő is Saint-Mireux-i kézjegyét vitte magával, csak épp egy sokkal csendesebb formában?”
Monsieur Vaneau lassan megfordult az ablak felől. Tekintete élesen fúrta a kalapos hölgyet, majd az idős asszonyt, mintha csak most fedezett volna fel egy újabb, ragyogóan éles részletet. „Kiváló megfigyelés, Madame. Valóban, a csörgő poggyász csendje éppúgy üzenet lehet, mint a bádogbéka hasán található karcolás. A csere, legyen szó egy smaragd melltűről, vagy egy bőrönd tartalmáról, mindig nyomot hagy. Különösen, ha valaki az utazás közben bonyolítja le. Az ilyen ember, úgy tűnik, szereti a kihívásokat, és nem veti meg a lassú, de annál biztosabb utat.”
„Tehát nem egy sietős tolvaj, hanem egy… művész?” – kérdezte a kalapos hölgy, arcán a reményteljes kíváncsiság. – „Egy olyan, aki… élvezi a játékot?”
„Vagy egy olyan valaki, aki nem szeretne feltűnést kelteni, de mégsem bírja ki, hogy ne hagyjon egy kis művészi nyomot maga után” – felelte Vaneau, némi huncut csillogással a szemében. – „A kérdés, hogy miért épp egy Saint-Mireux-i mester jegye, és miért épp egy smaragd melltű helyett ez a béka. És mi köze mindehhez a néma bőröndnek? Úgy tűnik, Valcourt után Salignac felé tartva több kérdésünk van, mint amennyi válaszunk volt, amikor elindultunk.”
A vonat ritmusosan szelte a tájat, távolodva Valcourt zajától és közeledve Salignac ismeretlen titkai felé. A rejtélyek hálója egyre szorosabbá vált, miközben a fülkében csend telepedett, mindenki a saját gondolataiba merülve kutatta a lehetséges utazó mesterembert.