276/9. Új rejtély a hálókocsin — A szellőző nyomában

– A padló alatt? – kapta el a szót Laurent kalauz, és gyanakvóan lesütötte a szemét a hálókocsi szőnyegének szélére. – De hát ott csupán a fűtéscsövek futnak, és a kerekek zakatolnak, Monsieur Vaneau!
– Valamint egy igen leleményesen átalakított szellőzőnyílás, kalauz úr – felelte Monsieur Vaneau csendesen, majd a sétapálcája gombjával finoman megemelte a futószőnyeg szélét. – Látja azt a rézpántot? A felülete karcolásmentes, ami azt jelenti, hogy nemrégiben alaposan megolajozták.
A kíváncsi fiatal férfi azonnal térdre ereszkedett, és álmélkodva bámulta a rétegek alatt feltáruló keskeny rést.
– Ez rendkívüli! Vagyis miközben mi mindannyian a csörgést hallgattuk a bezárt ajtó előtt, a csomag tartalma egyszerűen lecsúszott a táska duplafenekén át az alsó szervizjáratba?
– Egészen pontosan – bólintott az ősz detektív. – A súlypont megváltozása nem varázslat volt, hanem puszta gravitáció és némi mechanikai furfang.
– De hát az értékeim! A ritkaságaim! – méltatlankodott az energikus úr, miközben gépiesen újra a zsebkendője után nyúlt. – Ki merészelne ilyesmit elkövetni egy száguldó vonaton?
Émile Vaneau nem válaszolt azonnal. Lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Egy halk, ismerős kattanással kinyitotta, hűvös pillantást vetett a mutatókra, majd megszokott, higgadt hangján megszólalt:
– Pontosan kilenc perc múlva Valcourt állomásra érkezünk. És ott, a poggyászkocsi szervizajtajánál megtudjuk, ki várta ennyire türelmetlenül a fizika segítségét.