276/10. A csörgő bőrönd — Leleplezés Valcourt állomáson

– A trükk lényege végtelenül egyszerű volt – kezdte Monsieur Vaneau, miközben tekintete végigsiklott a folyosón egybegyűlt utasokon. – Mindannyian azt hittük, hogy a táska tartalmát ellopták. A félrevezetés maga a csörgés volt: a zárba rejtett kis óraszerkezet ritmikus zajt keltett, míg a súlyt a padló szellőzőjébe illesztett ólomgolyók adták. Amikor a szerkezet kioldott, a golyók lecsúsztak a szervizjáratba, a táska pedig egyszerre vált némává és könnyűvé.
– Zseniális! – álmélkodott a kíváncsi fiatal férfi. – De ki rendezte ezt a színjátékot?
– Az, aki a saját csomagja kifosztására panaszkodott, hogy a biztosítási összeget felvegye – válaszolta Vaneau, és az energikus úrra mutatott. – Egyetlen apró részlet árulta el: a rézpánton lévő friss gépolaj szaga pontosan megegyezett az Ön műszerolaj-szagú zsebkendőjével, Monsieur...
Ekkor a szerelvény nagyot rándult. A fékek éles sikoltással szorultak a kerekekre, a hálókocsi poharai megcsörrentek, s az Intercontinental Express lassan begördült Valcourt állomás világos peronja mellé.
Az ajtó sziszegve kinyílt, és két megilletődött helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük feszülten körbenézett, majd határozottan az energikus úr elé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, biztosítási csalás és a vasút megrongálása miatt!
– ...Dubreton – fejezte be csendesen a mondatát Vaneau, mintha mi sem történt volna.
A bilincsbe vert utast elvezették. A feszültség elpárolgott, s miközben a szerelvény újra kigördült az állomásról, a csatlakozó kocsiból egy kalapos hölgy lépett a folyosóra, aki túlságosan is óvatosan egy vastag, kék szalaggal átkötött dobozt szorított a mellkasához. Monsieur Vaneau csendesen elmosolyodott, s visszatette zsebóráját a mellényébe.