276/7. Új rejtély a hálókocsin — Súlytalan bizonyítékok

– Saint-Mireux? – kérdezte a kíváncsi fiatal férfi, és csalódottan húzta vissza a kezét a bőrönd zárjáról. – De hát addig teljesen bizonytalanságban kell maradnunk?
– A bizonytalanság rendkívül jót tesz a keringésnek, fiatalember – jegyezte meg halkan Monsieur Vaneau. – Különösen akkor, ha az ember tartózkodik az idegen lakatok feszegetésétől.
– Én csupán a fizika törvényeire voltam tekintettel! – tiltakozott a fiatalember felvont szemöldökkel. – Nem vették észre? A bőr pántok feszülnek, mégis teljesen némák. Ha valami elszabadult odabent, a szíjaknak nyikorogniuk kellene a rázkódástól.
Laurent kalauz gondterhelten lépett egyet előre, és a szőnyegen pihenő poggyászra szegezte tekintetét. Dubreton úr a szakállát simogatva csatlakozott hozzá.
– A kalauz úr megbocsát, de a fiatalember megfigyelése nem alaptalan – szólt Dubreton. – A pántok valóban szokatlan szögben állnak. Mintha a tartalom nem lefelé húzná a táskát, hanem belülről feszítené az oldalfalat.
Az energikus úr nyelt egy nagyot, és megpróbált lazán mosolyogni, de a kísérlet meglehetősen siralmasra sikerült.
– Biztosíthatom önöket, hogy a poggyászom teljesen szokványos! Csupán… kissé szorosan pakoltam be – szabadkozott.
– A szoros pakolás ritkán szokott fémcsörgető hangot adni, majd parancsszóra elnémulni – jegyezte meg Vaneau úr, miközben sétapálcájának ezüst gombjával óvatosan megkocogtatta a bőrönd sarkát. – Nézzék csak a finom porréteget a fémkarika körül. Valaki egészen nemrég nyúlt hozzá, mégpedig nem elölről, hanem a fülke felőli takarásból.