276/6. Új rejtély a hálókocsin — A néma pántok

„– Úgy tűnik, a hiány elnyerte a tetszését, ha már ennyire megnémult – jegyezte meg Dubreton úr, miközben gyanakvóan méregette a padlón heverő táskát.
Az energikus úr nem szólalt meg, csupán óvatosan hátrált egy lépést, mintha a bőrönd bármelyik pillanatban felrobbanhatna a saját hirtelen hallgatásától. A kíváncsi fiatal férfi azonban nem habozott tovább. Lendületesen közelebb lépett, és a fémcsat felé nyújtotta a kezét.
– Ha megengedi, örömmel ellenőrzöm a pántokat. Hátha csak kilazult valami odabent – ajánlotta fel szinte túlzott lelkesedéssel.
Mielőtt azonban az ujjai megérinthették volna a zárat, Laurent kalauz határozottan elé állt.
– A vasút szigorú szabályzata tiltja a más utas poggyászában való önkéntes intézkedést, különösen, ha az illető csomag épp feszült csendbe burkolózik – intette le a fiatalembert.
Monsieur Vaneau halvány, megértő mosollyal követte a folyosói csetepatét.
– A túlzott segítőkészség néha éppoly hangos, mint a csörgő csatok – mondta halkan Vaneau úr, miközben előhúzta régi ezüst zsebóráját, és halk kattanással kinyitotta. – De félek, a vita felesleges. Pontosan tíz perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk, és ott a dolgok természetes rendje gyorsan helyreáll.”