275/3. A kattogó üzenet — A szerkezet lelkészének érkezése

Laurent kalauz egy halk „Máris jövök, Monsieur Vaneau!” felkiáltással távozott a fülke előteréből, hangja kissé kapkodóbb volt, mint általában. Monsieur Vaneau nyugodtan a fadoboz felé fordult. A szürke köpenyes utas eközben már a fülke legtávolabbi sarkába húzódott, mintha a szerkezet bármelyik pillanatban felrobbanhatna. Tekintete Vaneau úron és a dobozon váltakozott.
– Meglehetősen szorongatónak találja a helyzetet, uram? – kérdezte Vaneau, anélkül, hogy levenné a szemét a dobozról, amelyből továbbra is ütemes kattogás hallatszott.
– Szorongatónak? Valaki behatolt a fülkémbe, és egy ketyegő, olajszagú szerkezetet hagyott itt! Ez már-már a „döntse el, melyik ujját vágja le” kategória! – felelte a férfi remegő hangon.
– Nos, akkor vegyük a jobb kezet – jegyezte meg Vaneau szárazon. – Legalább nem kell azon tűnődnünk, melyik ujjat kell leválasztani. Az élet néha ilyen egyszerű döntéseket kínál, nem gondolja? De a doboz, azt hiszem, nem ilyesmit tartogat. Inkább egy üzenetet, mintsem egy fenyegetést.
Alig fejezte be a mondatot, Laurent kalauz visszatért, nyomában egy középkorú, olajfoltos overallt viselő, bajszos férfival, aki egy szerszámosládát szorongatott. – Itt is vagyunk, Monsieur Vaneau! Dubreton úr a vonat szívének, azaz a mozdony karbantartásának felelőse. Ha valaki ismeri a fogaskerekeket, az ő.
– Egy fura kis szerkezet, aminek a fogaskerekeit értelmezni kell, nem pedig pótolni – pontosított Vaneau, majd a dobozra mutatott. – Dubreton úr, ön ért a finommechanikához. Mit szól ehhez a darabhoz? Nem úgy tűnik, mint egy konyhai időzítő, ugye?