273/1. A csöpögő táska — Mandulaillatú sejtelem

A vonat felvette megszokott ritmusát, megnyugtató ellenpontként a friss letartóztatás okozta feszültségnek. A fiatal hölgy, csalogánya biztonságosan csicsergő új kalitkájában, hálás, bár kissé könnyes mosollyal köszönte meg Monsieur Vaneau-nak. Laurent kalauz még mindig sápadtabbnak tűnt a megszokottnál, de szemeibe visszatért a diadalmas csillogás.
„Egy pillanat, Monsieur Vaneau,” mondta Laurent, miközben végigsimított a borotvált állán. „Ugye most már végre béke honol? A csalogány visszakerült, a tolvaj a helyi felügyelő gondjaira bízva. Végre szusszanhatunk egyet.”
Vaneau, aki épp egy makacs porcicát vizslatott a lábtérben, elegánsan megrázta a fejét. „A béke, Laurent, olyan, mint egy elillanó gőzsugár. Soha sem tart sokáig egy ilyen vonaton. Nézze csak.” Egy jelentőségteljes mozdulattal bökött az imént beszálló új utas felé.
Az úr, akinek aktatáskájából gyanúsan csöpögött valami, és a levegőben halvány mandulaillat terjengett, épp a folyosón botladozott. Mintha egy rossz álom kelléke lett volna, ami túl hamar jelenik meg. A táska minden lépésnél halk, nyúlós cseppekkel jelezte a jelenlétét, mint egy rossz karmester a taktusait.
A fiatal hölgy szeme elkerekedett a csöpögő táskát látva. „Uramisten! Az meg micsoda? Csak nem egy újabb… egy újabb pokolgép?”
Vaneau elmosolyodott, de szemeiben ott vibrált a megszokott éles figyelem. „Nem hiszem, kedvesem. A pokolgépek általában nem hagynak ilyen illatos nyomokat. Bár, ki tudja, talán egy újfajta divat. 'Robbanás mandulaillattal'.”
Laurent arcán megjelent a félelem és a fáradtság keveréke. „Monsieur Vaneau, könyörgöm! Épphogy megúsztunk egy csalogány-drámát, most jön a mandulaillatú horror? Nem lehetne egyetlen utazás, ahol csak teát szolgálunk fel, és nem nyomozunk?”
„Laurent,” válaszolta Vaneau, elkapva a táska felől érkező, furcsán keserédes szagot, „az élet maga a nyomozás. Különösen ezen a vonaton. A kérdés csak az, vajon ez a 'mandulás' eset mennyire lesz emészthető.” Az új utas ekkor megállt egy fülke előtt, és a táskát óvatosan, mintha porcelánból lenne, a kalaptartóra helyezte. Egy apró, sötét folt terpeszkedett el alatta a bársony ülésen. Monsieur Vaneau tekintete megállapodott a folton. Igen, ez nem teavíz.