271/3. A hatszögletű zár — Végkifejlet a négyes fülkében

Vaneau nem habozott. Laurent-ra kacsintott, majd egy finom mozdulattal lenyomta a kilincset – a kalauz univerzális kulcsa már korábban tette a dolgát. A fülkében a sötét köpenyes utas épp a nehéz fémkazettát próbálta az ülés alá tuszkolni.
– Ha megengedi, a hatszögletű zárak nem kedvelik a hirtelen mozdulatokat – lépett be Vaneau.
– Ez magánterület! – horkant fel az utas töredezett hangon.
Vaneau elővette ezüst zsebóráját. Kinyitotta. Egy pillanatig nézte.
– Pontosan négy perc múlva Villenauxe állomásra érkezünk. Addig is tisztázzuk a helyzetet. Mindenki azt hitte, az új utas nehéz aranyat szállít. A félrevezetés remek volt, de a csikorgás lebuktatta. Nem óraszerkezet az, hanem a svájci mágneses fékrendszer ellopott prototípusa. A döntő részlet pedig a cipőjére tapadt grafitpor volt. Az elkövető nem más, mint…
A vonat hirtelen hatalmasat fékezett. Poharak csörrentek a szomszédos kocsiban. A szerelvény lassan begördült a peron mellé. Az ajtó feltárult, s a helyi nyomozók léptek be.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, ipari kémkedés ügyében – szólt a felügyelő.
– …Frédéric Vance, a konkurens vasút ügynöke – fejezte be Vaneau, mintha a rendőrség pontosan az ő jelzésére érkezett volna.
Vance-t elvezették. A peronon egy új, fátyolos hölgy szállt fel, kezében egy letakart kalitkával, amiből fura, ritmikus kattogás hallatszott. Vaneau mosolyogva figyelte az ablakból. A vonat ajtói bezáródtak, és a szerelvény elindult a következő állomás felé.