271/2. A hatszögletű zár — Kopogtatás a négyes fülkénél

– Ha nem tévedek, Laurent – indult meg Vaneau a folyosó puha szőnyegén –, a négyes fülke utasa nem kimondottan a társasági élet kedvéért váltott jegyet a VIP hálókocsiba.
– Kifejezetten feszült volt, Monsieur – bólintott a kalauz, óvatos léptekkel követve a detektívet. – És az a fémkazetta! Látta, hogyan csattant a rézkorláton? Egy átlagos utazó legfeljebb ruhákat meg nyakkendőket hord a poggyászában, nem pedig öntöttvasat.
Megálltak a négyes fülke zárt ajtaja előtt. Belülről tompa, szaporán ismétlődő csikorgás hallatszott, mintha valaki egy finom szerkezetet próbált volna erőlködve helyreilleszteni.
– A feszültség láthatóan jót tesz az emberi fizikumnak – jegyezte meg Vaneau szelíd mosollyal. – A hatszögletű zár, amelyet a ládán láttam, meglehetősen ritka darab. Leginkább svájci órásmesterek és bankárok használják belső rekeszek biztosítására.
Vaneau udvariasan, de határozottan bekopogott a diófa panelre. A csikorgás abban a pillanatban abbamaradt.
– Ki az? – csattant fel a rekedtes hang a fülkéből.
– Csupán a vasúttársaság – felelte Vaneau hűvös eleganciával. – Érdeklődnénk, hogy a nehéz fémkazetta nem tett-e kárt a szőnyeg alatti parkettában. Laurent barátom ugyanis rendkívül kényes a hálókocsi esztétikájára.
– Minden rendben van! Hagyjanak békén! – érkezett a csattanós válasz.
– Milyen megnyugtató – suttogta Vaneau a kalauznak. – A tagadás sebessége mindig egyenesen arányos a rejtély súlyával.