270/8. A rejtélyes megbízó — Kérdések a homályban

Vaneau visszahelyezte az apró nagyítót a mellényzsebébe, majd óvatosan megkocogtatta a rézhenger oldalát. A fém tompa, mély hangot adott – mintha a belseje üreges lenne, és még rejtene valamit.
– Ha a megrendelője teljesen más nevet viselt, kisasszony, akkor ön vagy egy igen leleményes csapdába sétált bele, vagy valakinek rendkívül sürgős volt megszabadulnia ettől a tárgytól – jegyezte meg a detektív.
– Én... én csak feladatul kaptam, hogy vigyem el a dobozt – dadogta a fiatal hölgy, miközben szorosabbra húzta magán a szürke köpenyt. – Egy elegáns úriember fizetett érte az indulás előtt. Azt mondta, a csomag ártalmatlan régiség.
– A névtelen úriemberek nagylelkűsége mindig felettébb gyanús – mosolyodott el halványan Vaneau. – Laurent, mondja csak, van-e olyan utas a kocsiban, akinek a neve 'M' betűvel kezdődik?
Laurent kalauz fellapozta a nálán lévő bőrkötésű utasjegyzéket.
– Hivatalosan egyetlen ilyen utasunk sincs, Monsieur Vaneau. Bár a hatos fülkében utazó férfi mintha kissé feszülten kerülte volna a tekintetemet felszálláskor.
– A feszültség kiváló nyomravezető – fordult vissza Vaneau a hölgyhöz. – És most, kalauz úr, tegyük ezt a hengert biztonságos helyre. Úgy sejtem, a tulajdonosa hamarosan jelentkezni fog érte.