270/5. Kék gőz és finomszerkezet — Kísérlet a rézkannával

Monsieur Vaneau lassan tette meg a két lépést a szürkekendős utas felé, miközben a nyitott ajtón át beáramló hűvös levegő örvényeket kavart a kék neonfüstben.
– Ha megengedi, madame – kezdte Vaneau csöndes, derűs hangon –, a pánik ritkán javítja meg a finommechanikai szerkezeteket. Ez a ketyegés eléggé ritmikus ahhoz, hogy ne bombáról, hanem egy túlhúzott illatszer-adagolóról vagy miniatűr gőzgépről beszéljünk.
– Ez nem illatszer! – csattant fel a nő, és még szorosabban szorította magához a dobozt. – Ez egy precíziós nyomásfokozó! Ha túl sok levegőt kap, a másodlagos rugó azonnal átvált gázképzésre!
– Milyen elragadó találmány – jegyezte meg Vaneau, miközben hajszálpontosan megfigyelte a rézveretes pántokat. – Bár a hálókocsi dekorációjához jobban illene a csend. Kalauz úr, a teáskannájában lévő forró víz alkalmas lenne arra, hogy feloldja a zár körüli hideg kondenzációt?
Laurent kalauz szakértő pillantást vetett a rézkannára.
– A vasúti szabályzat negyedik melléklete szerint a teavíz elsődlegesen étkezési célokat szolgál, ám rendkívüli helyzetben engedélyezett a szerkezetek gőzölése is.
– Nagyszerű – mosolyodott el Vaneau. – Akkor kérem, öntsön belőle egyetlen cseppet a zár felső gombjára. Meglátjuk, valóban robban-e a szerkezet, vagy csak egy igen borsos árú, csikorgó játékszer.