268/9. A sárga por titka — Miremont-i leleplezés

Monsieur Vaneau finoman elmosolyodott, majd az energikus úr felé fordult.
– A fiatalember a hernyókat emlegette, Ön pedig a csörgőáruját – kezdte a detektív, hangjában a szokásos, éles nyugalommal. – De gondoljunk csak bele: a kattogás akkor szűnt meg, amikor megjelent a sárga por. Ön, uram, eléggé energikusan rángatta a poggyászát, amiből, láss csodát, pont egy ilyen por került elő. Nem furcsa egybeesés?
Az energikus úr vörös arccal kapkodta a levegőt. – Mégis mire céloz, Monsieur Vaneau? Azt akarja mondani, hogy én... én szórtam szét ezt a szörnyűséget, ami tönkretette a portékámat?
– Egyáltalán nem szörnyűséget – korrigált Vaneau. – Egy rendkívül hatékony hangtompító anyagról van szó, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy elnémítson egy kellemetlenül kattogó szerkezetet. A saját poggyászán lévő „csörgőáru” csupán egy jól megkomponált zavaró tényező, amely elhiteti velünk, hogy a por kár, nem pedig célszerszám volt.
A fiatal, kíváncsi férfi döbbenten pislogott. – Szóval a por nem véletlenül jött? És nem is a hernyók?
– Ah, a hernyók – sóhajtott Vaneau, mintha csak egy régi barátról beszélne. – Ők a tökéletes bűnbakok, nem igaz? De a csend, ami beállt, nem a hernyók munkájának eredménye volt, hanem annak, hogy az energikus úr… – Vaneau épp kimondta volna az utolsó szót, amikor a vonat hirtelen rándult egyet, majd éles fékezéssel, csikorgó kerekekkel begördült Miremont állomásra.
Az ajtók már nyíltak is, és a peronról két helyi nyomozó lépett be, élükön egy nagydarab főfelügyelővel, aki határozottan nézett körbe a fülkében. Tekintete megállapodott az energikus úron.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a kattogó ládában rejlő, csempészett szerkezet elnémításának kísérlete ügyében! – dörögte a főfelügyelő.
– …az energikus úr próbálta elrejteni a láda valódi tartalmát – fejezte be nyugodtan Vaneau, mintha mi sem történt volna. Az energikus urat, aki hitetlenkedve nézett, elvezették. Néhány utas leszállt, mások felszálltak. Egy elegáns, de kissé zűrzavaros hölgy egy nagy, tollas kalappal lépett be, melyről valami apró, fémből készült tárgy csillogott a fényben. Vaneau csak figyelte, ahogy a vonat ajtajai becsukódnak, és a szerelvény a következő, ismeretlen állomás felé robogott, magával víve a frissen érkezett rejtély első, még jelentéktelennek tűnő mozzanatát.