268/8. A sárga nyomok — Vizsgálat a porfelhőben

A zord főfelügyelő megpödörte a bajszát, és a tüsszögő utasokra meredt.
– Azonnali magyarázatot kérek! Mi ez a gyanús sárga anyag, és miért hallgatott el az a szerkezet? – dörögte, miközben zsebkendőjével hadonászott.
– A hernyók, biztos úr! Csakis a hernyók! – lelkendezett a fiatal, kíváncsi férfi, mintha egy tudományos áttörést ünnepelne. – Épp most fejezték be a munkát!
Az energikus úr közben vörös fejjel rángatta a poggyászát a sárga porból.
– A hernyóik tönkretették a legújabb mintáimat! Ha ez a por rárakódik a csörgőárumra, eladhatatlanná válik! – méltatlankodott.
– Nyugalom, uraim – szólt közbe az új kalapos utas, miközben óvatosan próbálta leporolni a kabátját. – A pánik nem tisztítja meg a levegőt.
A főfelügyelő gyanakodva Monsieur Vaneau-ra nézett.
– Önnek is köze van ehhez a porhoz, uram?
– Kizárólag annyiban, hogy belélegzem, bár nem ez a kedvenc délutáni időtöltésem – felelte Vaneau védjegyévé vált nyugalmával. Lassan a mellényzsebéhez nyúlt, és elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta. Egy pillanatig nézte az egyenletes ütemben járó mutatókat, majd halkan lecsukta a fedelet. – Pontosan tizenöt perc múlva Tournon állomásra érkezünk. Addigra javaslom, tartsuk vissza a lélegzetünket – és a gyanúsításaikat is.
– Tournon? – kérdezte a fiatal férfi. – De hát a doboz... mi lesz a dobozzal?
– A doboz csendje a legbeszédesebb nyom, amit valaha láttam – jegyezte meg Vaneau, miközben mutatóujjával finoman megérintette a láda sarkán felgyűlt sárga port. – De a megoldáshoz előbb meg kell vizsgálnunk azt a csörgő poggyászt is.