266/8. Az elbereni hengerek — Befutó Saint-Mireux-be

Az energikus úr arca egyetlen pillanat alatt vált sápadttá, miközben a fiatal hölgy ijedten kapaszkodott a fülkeajtóba. Laurent kalauz feszülten leste a fejleményeket.
Monsieur Vaneau komótosan a mellényzsebéhez nyúlt, elővette ezüst zsebóráját, s egy halk kattanással felpattintotta a fedelét. Egy pillanatig nézte a mutatókat, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan négy perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk.
A jelenlévők teljesen elcsendesedtek. Vaneau zsebre tette az órát, és folytatta a levezetést:
– Mindannyian azt hitték, ártalmatlan óraalkatrészek zörögnek a poggyászban. A sárgaréz-mese kiváló elterelés volt, de az elbereni banki széfnyitó hengerek finom ezüstötvözete egészen más frekvencián dalol. Az elkövető, aki ezt a szállítmányt a határon át akarta juttatni, nem más, mint...
Mielőtt kimondhatta volna a nevet, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek a büfékocsiban, s a szerelvény lassan begördült a Saint-Mireux-i állomásra.
Az ajtó feltárult, s a helyi főfelügyelő lépett be nyomozóival. Határozottan az energikus úr elé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a széfnyitó hengerek csempészésének ügyében.
– ...Henry úr – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a hatóság pontosan az ő végszavára érkezett volna.
A csempészeket elvezették. Néhányan leszálltak, s újak érkeztek. Egy fekete kalapos férfi lépett a kocsiba, kezében egy gyanúsan nehéz, lelakatolt fadobozzal. Laurent kalauz fellélegzett, de Vaneau tekintete máris az új csomagra tapadt. Az ajtók bezáródtak, s a vonat elindult a következő állomás felé.