266/5. A nyomásrögzítő nyoma — Saint-Mireux-i megálló

Laurent épp ekkor lépett vissza a fülkébe, gondosan egyensúlyozva az ezüst jégvödörrel, ám Monsieur Vaneau egy finom kézmozdulattal feltartóztatta.
– A jeget megtarthatja a teához, Laurent. A nyomás elpárolgott, amint a szelepek kiegyenlítődtek – mondta a fődetektív, majd a sápadt utas felé fordult. – Ön nem robbantani akart, uram, csupán a banki ellenőrzést megelőzve igyekezett kijuttatni a széfnyitó hengereket. A gondot az okozta, hogy a hálókocsi padlófűtése megzavarta az időzítő hőtágulását.
– Csak két nap haladékot akartam nyerni a könyvvizsgálatig! – nyögte a zaklatott férfi, kétségbeesetten igazgatva megviselt gallérját.
– A szándék megértése nem az én tisztességem – jegyezte meg Vaneau szárazon. – A tisztítóolaj szaga és a rugós óramű jellegzetes ritmusa azonban nem hagyott kétséget.
A fiatal, kíváncsi utas elképedve támaszkodott az ajtófélfának.
– És ön ezt mind a kattogás üteméből fejtette meg?
– A fizika és a humán gyengeségek meglepően pontosan kiegészítik egymást – felelte a detektív.
Ekkor a szerelvény hirtelen nagyot zent, a fémcsikorgás áthatotta a folyosót, s a mozdony lassítani kezdett. A hálókocsi kivilágított ablakai előtt lassan felbukkantak Saint-Mireux állomás sárgás gázlámpái. A peronon két sötétköpenyes helyi nyomozó várakozott, tettre készen.