266/3. A rejtett szelepek — Elbereni közeledés

A zaklatott utas óvatosan megemelte a doboz sarkát, mintha puszta érintéssel elfojthatná a fémes ütemet.
– Ha valóban elállítódik, dr. Kroll nem fog habozni, hogy jogi útra terelje az ügyet – nyögte ki a férfi, miközben gyanakvóan pislogott a folyosó felé.
– Milyen szerencse, hogy a törvények ritkán büntetik a pontos időmérést – jegyezte meg Vaneau csendesen, s ujjhegyével finoman megérintette a doboz vörös pecsétjét. – Bár a viasz meglepően meleg. Egy mágneses csillapító aligha termel ennyi hőt, hacsak nem súrlódik benne valami nemkívánatos szerkezet.
A férfi keze megremegett a fogantyún.
– Csupán a fülke fűtése túl erős! – tiltakozott csikorgó fogakkal.
Ebben a pillanatban Laurent visszatért, tálcáján két gőzölgő teáscsészével. Amint a teát az kisasztalra helyezte, a doboz belsejéből éles, sziszegő hang csapott fel, majd a ritmikus kattogás egy csapásra duplájára gyorsult.
– Ó, úgy tűnik, a tea illata kifejezetten stimulálólag hat a finommechanikára – mosolyodott el szárazon a nyugalmazott detektív. – Laurent, legyen kedves, hozzon egy jégvödröt a konyhakocsiból! Úgy sejtem, útitársunk megbízója nem dr. Kroll, s a szállítmány hamarosan sokkal beszédesebb lesz, mint amennyire ő szeretné.