266/2. Az inga nesze — Hűvös szándékok Elberen felé

– A súlypont elmozdulása, úgy sejtem, felülírta a mérést – jegyezte meg Vaneau szelíden, tekintetét a doboz vastag, vörös viaszpecsétjére szegezve. – Bár bevallom, ritkán látni olyan finommechanikát, amely egy nehéz inga csikordulásával jelzi a pontosságot.
A zaklatott utas görcsösen megszorította a pántokat, s homlokán apró izzadságcseppek jelentek meg.
– Nem inga az, kérem! – tiltakozott fojtott hangon. – Csupán egy különleges, mágneses csillapító. Ha a szállítás során nem tartom vízszintben, az egész szerkezet elállítódik. Elberenben dr. Oskár Kroll várja a szállítmányt, s ha csalódnia kell, a megbízóm azonnal elbocsát.
– Dr. Kroll meglehetősen türelmetlen ember hírében áll – fordult a kalauz felé Vaneau. – Laurent, hozna esetleg két csésze teát? Úgy tűnik, útitársunknak nagyobb szüksége van a csillapításra, mint a dobozának.
Laurent meghajolt, majd elindult a folyosón. Amint a kalauz eltávolodott, a doboz belsejéből újabb, ezúttal sokkal határozottabb kattanás hallatszott, mintha egy belső retesz ugrott volna a helyére.
– Ön szerint szokásos, hogy egy mágneses csillapító másodpercenként ütemes kattogással üzemeljen? – emelte meg a szemöldökét Vaneau.
A férfi elfehéredett, s mélyebbre süppedt a kárpitozott ülésben.
– Kattog? Dehogy kattog! Maga csak képzelődik, uram!
– Lehetséges – felelte csendesen a nyugalmazott detektív. – Bár a hallásom ritkán szokott ilyen pontos ritmust téveszteni.