265/3. A pergamen rejtélye — Kódok a szőnyegen

Vaneau óvatosan felemelte a padlóról az összehajtott pergament. Laurent kalauz elképedve meredt az ősz úriember ujjai között pihenő papírosra, mintha az bármelyik pillanatban felrobbanhatna.
– Számsorok? – hüledezett Laurent, s a fogóját úgy szorította, mintha azzal akarná ártalmatlanítani a fenyegetést. – Csak nem egy titkos menetrend? A vasúttársaság szigorúan tiltja az illetéktelen időpont-módosításokat!
– Nem menetrend, kalauz úr – szólalt meg a fiatal hölgy, miközben idegesen simította végig selyemsáljait. – Csupán egy ártatlan kottarészlet... egy különleges átirat a fuvola finomhangolásához.
– Ahol a hangjegyeket háromjegyű számok jelölik? – jegyezte meg Vaneau szelíd mosollyal. – És ahol a „C-dúr” jelzés helyén egy vasúti váltó kódja szerepel? Igazán avantgárd zenei irányzat.
Ekkor a szomszédos fülke felől csörgő, ütemes zaj kíséretében egy energikus úr lépett a folyosóra, hóna alatt egy gyanúsan csörömpölő csomaggal.
– Elnézést a zavarásért! – kiáltotta teátrális gesztussal az energikus úr. – Ne is figyeljenek arra a papírra! Az csupán egy nemzetközi sajtkészítő verseny hivatalos pontozólapja. A négyszázas számok a lyukak átmérőjét jelzik milliméterben!
– Rendkívül precíz sajt – válaszolta Vaneau szárazon. – Különösen, hogy a lap alján a következő állomásunk, Valcourt szárnyvonalának rajza szerepel.
A fülkében hirtelen csend támadt.