264/8. A rézkerék titka — A terelőmanőver vége

Monsieur Vaneau egy pillanatig hagyta, hogy a csend megtegye a hatását, majd folytatta, hangjában a szokásos, kellemes nyugalommal.
– Azt hittük, egy excentrikus úriemberrel van dolgunk, aki mindenáron el akart terelni minket a cirkuszi majmok biciklis mutatványai felé – magyarázta. – Valójában azonban mindvégig a lényegről beszélt, csak éppen olyan abszurd köntösben, hogy senki ne vegye komolyan. A rézkerék és a térkép nem egyszerűen ellopott tárgyak, hanem egy nagyobb gyűjtemény részei, amelyeket valaki szándékosan próbál megőrizni – vagy elrejteni – a köz elől. Az úr folyamatosan a majom biciklijéről beszélt, ami valójában egy kódolt utalás volt a saját „gyűjteményére”, amit a csörgő poggyászában őriz. Azt remélte, az elegáns hölgy sosem illeszti a rézkereket a helyére, mert akkor az igazság azonnal lelepleződik.
És mielőtt Vaneau kimondhatta volna az úr nevét, a vonat hirtelen rántással lassított. Poharak csörrentek a kocsikban, a folyosón libegő lámpák lengedeztek. A szerelvény lassan, recsegő hangokkal gördült be Belcastel állomásra.
Az ajtók zihálva nyíltak szét, felfedve a peront. Ott, a ködös reggelben, három rendőr állt, élükön egy masszív, bajuszos felügyelővel. A felügyelő határozottan belépett a kocsiba, tekintete végigpásztázta a jelenlévőket, majd megállapodott az energikus úron.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami levéltárból származó dokumentumok eltulajdonítása és elrejtése ügyében, valamint a körözött „Mechanikai Örökség” darabjainak birtoklásáért – mondta a felügyelő, hangjában semmi humor.
Vaneau ekkor, mintha mi sem történt volna, befejezte a mondatát. – Amelyeket, ahogy látjuk, a mi kedves energikus úr kollégánk – bólintott a most már teljesen sápadt és néma férfire – olyan jól próbált elrejteni a cirkuszi majmok biciklis show-ja mögött.
Az energikus urat, még mindig a döbbenettől kábán, elvezették. Csörgő poggyásza már nem zörgött, a rendőrök kezében csendben utazott. Néhány utas, akiknek a Belcastel volt a célállomásuk, leszállt, mások sietősen felszálltak. Egy fiatal hölgy, különösen feltűnő, már-már túlzottan sok, mintás selyemsálba burkolózva lépett a kocsiba, apró léptekkel, mintha félne, hogy felveri a port a padlón. Vaneau csak figyelte, ahogy leül, és szinte azonnal elővesz egy apró, különös formájú ezüstfuvola-szerű tárgyat. A vonat ajtajai becsukódtak. A szerelvény újabb rántással indult el a következő állomás felé, a folyosó ismét megtelt az utazás ismerős zajaival.