264/6. A cirkuszi rejtély — A majom biciklije

Az energikus úr kétségbeesetten kapkodta a levegőt. „Dehogyis!” – nyögte, arcán a veríték gyöngyözött. „Ez… ez egy *illúzió*! Egy zsebtrükk, amit egy utazó bűvész felejtett itt. A kerék valójában egy apró, táncoló majom kerékpárjának alkatrésze volt, a térkép pedig… nos, az a háttérfüggöny maradványa, amire a hirdetést festették. A majom, persze, már rég leszállt a vonatról!”
Az elegáns hölgy egy pillanatig mozdulatlanul tartotta a rézkereket, majd lassan felvonta egyik szemöldökét. „Egy táncoló majom kerékpárja?” – kérdezte, hangjában a jégkorszak visszhangzott. „Ugyanaz a majom, amelyik a gyertyatartó aljáról is gondoskodott? Elég sokoldalú állat lehetett.”
A könyvhalmokkal utazó asszony elgondolkodva megérintette egyik kötetének gerincét. „Ó, a cirkuszi majmok! Mindig is szerettem a kis piros sapkájukat. Vajon ez a majom is viselt ilyet, miközben a rejtélyes kerékpárján tekert?”
Monsieur Vaneau halványan elmosolyodott. „Azt hiszem, a kérdés nem a majom ruhatára, hanem az, hogy miért annyira fontos a kerékpárja, hogy ilyen kitartóan védelmezzük a létezését. A bűvésztrükköknek is megvan a maguk logikája, még ha rejtett is. És ez a »logika« most nagyon furcsán csörömpöl, mintha a fogaskerekek elakadtak volna a szerkezetben.” A feszültség a folyosón érezhetően sűrűbb lett, miközben az energikus úr tekintetében a pánik újabb, még kifinomultabb árnyalata jelent meg. A vonat rendíthetetlenül robogott, mintha a rejtély lenne az üzemanyaga.