264/5. Rézkerék és térkép — A cirkuszi rejtély

Az energikus úr arcán a pánik és a kétségbeesett kreativitás furcsa elegye tükröződött. „Ez… ez nem is térkép!” – kiáltotta, hangja most már a hisztéria határát súrolta. – „Ez egy régi plakátmaradvány! Egy hirdetés darabja, talán egy elfeledett cirkuszé, vagy egy kávéházé! A kerék pedig… az egy gyertyatartó alja! Teljesen függetlenek egymástól!”
Az elegáns hölgy szeme szűkült, miközben újra a térképre és a rézkerékre nézett. „Egy plakátmaradvány, amibe tökéletesen illeszkedik egy gyertyatartó alja, melyről azt is állította, hogy egy kisfiú játéka?” – kérdezte flegmán. „Uram, a képzelőereje vetekszik az Intercontinental Express útvonalával.”
A könyvhalmokkal utazó asszony elmosolyodott. „Ó, a hirdetések! Mindig is szerették a titkokat. Különösen, ha egy ősi civilizáció elfeledett cirkuszát reklámozzák. Vajon milyen attrakciók szerepeltek a műsorban?”
Monsieur Vaneau lassan bólintott. „A fantázia, kétségtelenül, kiváló menekülési útvonalat kínál, amikor a tények túl kényelmetlenül makacsok” – mondta nyugodtan. „De egy hirdetésnek általában van valamilyen üzenete, nem gondolja? És ha a gyertyatartó alja egy plakát darabjával egyesül, vajon milyen üzenetet közvetít? A rejtély, uram, nem múlik el attól, hogy újabb, még hihetetlenebb magyarázatokkal próbáljuk leplezni.” A folyosó feszültsége alig csökkent, a vonat pedig rendíthetetlenül robogott tovább, mintha maga is a végtelen történetek mesélője lenne.