264/3. Rézkerék és térkép — A folyosó feszültsége

Az energikus úr arca sápadt volt, mint egy rosszul sikerült ébresztőóra-kiállítás. „Ó, ez csupán… egy emléktárgy!” – dadogta, miközben tekintetével ide-oda cikázott a rézkerék és az elegáns hölgy szeme között, mintha remélné, hogy a tárgy magától elpárolog. „Egy régi, családi ereklye. Talán egy miniatűr vonatmodell része, ki tudja? Régi idők…”
„Régi idők, amelyek most a kezemben csilingelnek?” – Az elegáns hölgy szemöldökét felvonva, ujjbegyei között forgatta a fémes apróságot. „És ez a térkép… ami szintén a »régi idők«-ből származik, meglepő módon pont úgy tűnik, mintha egy ilyen mechanizmus hiányozna a sarkából.” Kinyitotta a tekercset, és valóban, egy apró, kör alakú mélyedés éktelenkedett a pergamen egyik szélénél.
A könyvhalmokkal utazó asszony, aki eddig csak halk morgással kommentálta az eseményeket, most felemelte tekintetét. „Tehát nem egy ártatlan csavar esett ki, hanem egy puzzle-darab? Már csak az hiányzik, hogy a vonat is ebből a mechanizmusból működjön, és valaki elfelejtette rátekerni!” – mondta, hangjában a fáradtság és a felháborodás sajátos keveréke.
Vaneau úr, aki mindvégig az ablakon át figyelte a suhanó tájat, most finoman elfordította a fejét. „A mechanikus szerkezetek szépsége éppen az, hogy minden apró alkatrésznek megvan a maga pontos szerepe” – jegyezte meg nyugodtan. „Egy hiányzó fogaskerék, hölgyem, sokkal több, mint egy egyszerű emléktárgy. Különösen, ha egy antik térképpel társul, melynek célja még tisztázatlan.” Tekintete egy pillanatra az energikus úrra villant, akinek sápadtsága most már szinte művészire sikeredett.
„Dehogyis!” – tiltakozott az energikus úr, kétségbeesetten. „Ez puszta… véletlen egybeesés! Két teljesen különböző tárgy! A térkép… az csak egy szuvenír. A kerék… az meg… nos, az is!” Kezét idegesen rázta, mintha ezzel eloszlathatná a hölgy gyanúját és a Vaneau úr tekintetében felvillanó, hideg logikát.
Az elegáns hölgy azonban nem tágított. Közelebb tartotta a rézkerékkel a térképet. „Szuvenír, persze. Csak az a fura, hogy a szuvenírjei tökéletesen illeszkednek egymásba. Mintha valaki gondosan elrejtett volna egy titkot.” A kerék pontosan beleilleszkedett a mélyedésbe, hajszálpontosan passzolva. A vonat zökkenője sem tudta kirobbantani a helyéről. A folyosó némaságba burkolózott, csak a kerekek monoton zaja törte meg, mintha azok is a titokzatos mechanizmus részét képeznék.