262/2. A sietős utas — A félelmetes tizenkét perc

„Uram, remélem, Vaneau úr csak a szokásos kedélyállapotát próbálja megőrizni, és nem utal valami még kellemetlenebbre, mint a varrógépek forradalma.” – morogta Laurent kalauz, miközben próbálta elsimítani az egyenruhája gyűrődéseit. Közelebb lépett a fiatal férfihoz, aki most már a noteszét is a mellkasához szorította, mintha azzal a szívverését próbálná elnyomni.
„Elnézést, uram, Belleverne felé tartunk. Van valami, amit jelezni szeretne, mielőtt megérkezünk? Akár a poggyászával kapcsolatban, akár…” – a kalauz elakadt, hiszen nem akart egyenesen gyanúsítgatni. A fiatal férfi felkapta a fejét, tekintete ijedten cikázott Vaneau úr és a kalauz között.
„Én? Nem, semmi. Csak… sietős az utam. Egy fontos… találkozó vár Belleverne-ben.” A hangja magasabb volt a kelleténél, és a „fontos” szó olyan erővel jött ki a száján, mintha azzal akarná meggyőzni magát. A jegyzetfüzetet még szorosabban szorította, mintha az lenne az egyetlen védelme a világ elől.
Vaneau úr, aki mindvégig csendesen figyelte a jelenetet, most elővett egy apró, ezüst zsebórát a mellényzsebéből. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte a szerkezetet, mintha az idő múlásának esszenciáját próbálná megfejteni.
„Pontosan tizenkét perc múlva Belleverne állomásra érkezünk.” – jelentette ki nyugodt hangon. Tekintete, bár nem direktben, de mégis a fiatal férfin pihent, aki erre a hírre még jobban összehúzta magát az ülésén. A notesz most már szinte beleragadt az ujjai közé. „A találkozók néha váratlan fordulatokat hoznak, igaz, uram? Főleg, ha az ember sietős, és a… poggyász is a helyén van.”
A fiatal férfi egyetlen szót sem szólt, csak hunyorogva nézett ki az ablakon, mintha a táj hirtelen kulcsot rejtene a megértéshez. A kalauz, a megszokott rutinnal a fejében, azon tűnődött, vajon egy újabb, Vaneau úrra oly jellemző leleplezésnek néz-e elébe. Az Intercontinental Express zökkenőmentesen robogott tovább, de a hálókocsi levegője egyre sűrűbbé vált, mintha valami megfoghatatlan, de annál súlyosabb titok lebegne a levegőben, várva a belleverne-i peronra érkezést.