262/1. A sietős utas — Belleverne felé

A vonat lassan elhagyta Rochefort állomását, magára hagyva az elegáns hölgyet és varrógépe rejtélyes „lelkét” a helyi hatóságokkal. A hálókocsiban szinte tapintható volt a megkönnyebbülés, amit csupán a sínek monoton zaja szakított meg. Laurent kalauz megpróbálta rendezni egyenruháját, de tekintete mégis idegesen siklott végig a frissen felszállt utasokon. Közülük különösen egy fiatal férfi tűnt fel, aki fekete noteszét szorongatva, olyan hirtelen vetette be magát a szabad ülőhelyére, mintha attól tartana, hogy az bármelyik pillanatban elszállna.
Monsieur Vaneau, aki mindvégig csendesen szemlélődött, most a kalauz felé fordult. „Előző megfigyeléseim szerint, Kalauz úr, a sietség ritkán jelent jót az Intercontinental Expressen. Legalábbis, ami a nyugodt utazást illeti.”
Laurent kalauz felsóhajtott. „Uram, alig telt el hét perc, és máris újabb rejtélyre utal? Talán csak siet, mert látja, milyen hatásosak a módszerei.”
Vaneau úr elmosolyodott. „Ah, a hölgy esete a varrógép lelkéről… igencsak tanulságos volt. De látja, ennek az úrnak a sietsége egészen másfajta. Mintha nem is egy üres helyre rohanna, hanem egy kísértet elől menekülne, amely csak akkor tűnik el, ha már leült.”
A fiatal férfi valóban idegesen kapkodta a fejét, és habár megpróbált érdektelennek tűnni, a noteszét olyan erővel szorította, hogy ujjai kifehéredtek. A vonat egyre gyorsulva szelte át a tájat Belleverne felé. A kalauz, aki Vaneau úr szavaitól ismét feszültté vált, a fiatal férfira pillantott.
„Uram, van valami, amire figyelnünk kell?” – kérdezte Laurent kalauz, hangjában a fáradt udvariasság és a kimerült gyanakvás furcsa keveréke.
„Nos, Kalauz úr, azt hiszem, a következő megállónál, Belleverne-ben, már mindannyian tisztábban látunk majd. Addig is, figyelje a részleteket. Az ilyen sietős utazók poggyásza néha… érdekes meglepetéseket rejthet. Főleg, ha olyan vehemenciával igyekszik elrejteni a tartalmát, mintha az arany helyett valami sokkal kényelmetlenebb dolgot cipelne.” Vaneau úr ezt mondva ismét elfordult, pillantása azonban még mindig a fiatal férfin pihent, aki most már a noteszét is az ölébe rejtette, mintha azzal is valamilyen titkot takargatna. A feszültség, amely az elegáns hölgy távozásával alábbhagyott, most új formát öltött, miközben a szerelvény egy újabb, még feltáratlan rejtély felé robogott.