261/6. Az új felvonás — Zörejek Montaigne felé

A vonat lassan felgyorsult, ahogy maga mögött hagyta Auberoche peronjának még mindig feszült csendjét. Laurent kalauz mélyen fellélegzett, és a kezében maradt, gyűrött kottalapokat rendezgette remegő ujjaival. Monsieur Vaneau nyugodt tekintettel figyelte az eltűnő állomást, majd a folyosón zajló mozgást. Az elegáns hölgy, aki valószínűtlenül sok bőrönddel és kalapdobozzal érkezett, épp egy szűk folyosórészleten próbált megfordulni, csomagjai szinte fütyültek a súrlódástól.
– Úgy tűnik, Kalauz úr – szólalt meg Vaneau úr, tekintetét a manőverező hölgyre szegezve –, Auberoche-ban nem csak a hegedűsök, de a csomagmegőrzők is komoly forgalmat bonyolítanak. Ön szerint melyik a drámaibb: egy eltűnő bankó vagy egy elakadó bőrönd?
Laurent kalauz elnyelt egy halk nyögést. – Azt hiszem, Vaneau úr, ma már semmi sem múlhatja felül a kottalapok okozta pánikot. Bár az a hölgy… – intett a kezével, ahogy az egyik kalapdoboz súrolódva végighorzsolt a falon. – Az a hölgy mintha egy egész raktárnyi rejtélyt cipelne.
A kíváncsi fiatalember, aki eddig csak diszkréten sandított Vaneau úr felé, most közelebb merészkedett. – Elnézést a zavarásért, uraim – mondta kissé dadogva –, de ez a hölgy… mintha nem csak ruhákat hozott volna magával. Hallottam… valami furcsa zörejt a csomagjai közül. Olyan, mintha egy egér rágcsálná a falat.
Vaneau úr elmosolyodott. – A kíváncsiság, fiatalember, a legolcsóbb jegy a kalandokhoz. Csak nem mindig kifizetődő. A zörejek pedig… nos, a vonaton mindig akadnak furcsa zörejek. Néha csak a képzeletünk muzsikál.
A detektív pillantása azonban megragadt a hölgy egyik, meglehetősen régi, kopottas bőröndjén, amelyből egy pillanatra, amikor az utas helyet próbált cserélni, furcsa, halk, ritmikus kattanás szűrődött ki. Mintha egy óra, vagy valami apró mechanikus szerkezet dolgozna a mélyén. A vonat már rég elhagyta Auberoche-ot, és a mozdony füttyével együtt egy új, még alig észrevehető dallam kezdett kibontakozni a VIP hálókocsi csendjében, ahogy Montaigne felé robogtak.