261/2. Az elszabadult kotta — Repülő papírok a folyosón

A folyosó végén lévő fülkeajtó hirtelen feltárult, s a becsapódó huzat vadul végigsöpört a VIP hálókocsi plüss szőnyegén. Nem csupán a hideg éjszakai levegő rontott be a folyosóra: egy egész paksamétányi, kézzel írt kottalap repült ki az előtérbe, vadul kavarogva, mint egy megvadult papírvihar.
– Szent ég, kottazápor! – kiáltott fel Laurent kalauz, miközben kétségbeesetten próbált elkapni egy violinkulccsal díszített lapot a levegőben. – A VIP osztályon a huzat szigorúan tilos, a repülő papírok pedig súlyosan sértik a vasút tisztasági szabályzatát!
– Azok nem… nem az enyémek! – dadogta az új hegedűs utas, és még szorosabban szorította magához a tokot, mintha az pajzs lehetne a papírlavinával szemben. – Én nem hoztam kottát a fellépésre!
Monsieur Vaneau lehajolt, és egy elegáns mozdulattal felkapta az egyik lába elé hulló lapot. Száraz eleganciával igazította meg a szemüvegét, majd tüzetesen szemügyre vette a kusza tintavonalakat.
– Rendkívül expresszív darab – jegyezte meg a detektív. – Bár a ritmusszekció meglehetősen zavaros. Különösen ott, ahol a hangjegyek helyett valaki svájci frankösszegeket és titkos szállítmányok menetrendjeit firkálta a margóra.
– Svájci frankot? – sápadt el még jobban Laurent. – Monsieur Vaneau, kérem, mondja, hogy ez csak egy modern opera librettója!
– Attól tartok, ez a darab sokkal inkább a hatóságoknak fog tetszeni, mint a zeneértő közönségnek – felelte Vaneau, miközben a vonat Auberoche felé robogott a sötétben.